„Basszus, ez nagyon rendben van” – hangzott el a hello.idea egyik felének szájából ez a szösszenet, miután végzett az első néhány kortynyi barna Brewie sörrel. A pohár aztán pár kérdés erejéig az asztalra került, ám az interjú végére – talán kitalálható – a tartalma végül teljesen kiürült. A cég söre ugyanis tényleg jó. Nagyon jó. Persze még nem olyan, mintha egy kis cseh, vagy ma már akár magyar sörmanufaktúrában kóstolnánk évtizedek, évszázadok formálta aranyszínű (vagy a mostani esetben mély barna) nedűt. De elnézve a dolgok állását, ez sincs messze. Szerencsére.
A Brewie kiötlői amúgy – elkerülve a félreértéseket – nem sörkészítéssel foglalkoznak, hanem megalkották a világ első, teljesen automatizált, valódi alapanyagokat használó, házi sörfőzőgépét. Azzal tehát, amivel a nagy sörgyárak hosszú évek óta próbálkoznak, pár huszonéves fiatal másfél év alatt megbirkózott. Ráadásul kézzelfogható sikerrel. Milyen érzés minden férfi egyik titkos álmát megvalósítani egy házi söröző elkészítésével? Milyen nap, mint nap régi haverokkal együtt ötletelni és dolgozni? És milyen érzés 223 százalékkal túlteljesíteni az Indiegogon belőtt 100 ezer dolláros finanszírozási célt? Pál Marcellel, a Brewie egyik alapítójával, ezekről is beszélgettünk.
Szerinted miről szól a Brewie?
Házi sör készítéséről gyorsan, tisztán, költséghatékonyan, de ami még ennél is fontosabb, remek minőségben, egy általunk épített, a visszajelzések szerint igényes és esztétikus gép segítségével.
Honnan jött az ötlet?
Gyerekkori jó barátom és alapítótársam, Tél András, már egy ideje a sörfőzés hobbijának hódolt, mikor én 2013. nyarán hazautaztam külföldről, ahol részben dolgoztam, részben tanultam. Andris kezdetben whiskeyvel próbálkozott, de mivel ezt nem koronázta különösebb siker, átnyergelt a sörre, amit szintén imádott. Úgyhogy miután hazatértem, az egyik első találkozásunk alkalmával Andris mesélte, hogy mostanában sört főz, és dobjak már be vele egy korsót. Elsőre picit vonakodtam, a kóstolás után viszont azt mondtam neki, hogy ez tök jó, de mondja már meg, hogy mennyiből hozta ki ezt az egészet. Erre azt felelte, hogy korsóra visszabontva kb. 60 forint volt a történet. Majdnem leestem a székről. Adott volt tehát egy lehetőség: minőségi alapanyagokból, házi körülmények között, olcsón, igen is lehet finom sört készíteni. Ezzel párhuzamosan azonban adott volt egy probléma: lehet-e úgy automatizálni és gépbe zárni a sörkészítés folyamatát, hogy az már középtávon visszahozza a költségeit. Rövid gondolkozás után mindketten arra jutottunk, hogy lehet.
Ez romantikusan hangzik, de nem tartottatok a nagy gyáraktól?
A nagy gyárak inkább tömeggyártásra vannak ráállva, így egy házi sörfőzőgép kevésbé tartozik az érdeklődési körükbe. Volt olyan nagy gyár, aki próbálkozott otthonokba tervezett sörcsapológéppel, de az hamar megbukott. Valószínűleg részben ezért is volt, hogy amikor elkezdtük a Brewie-t egyedül egy, a Brewie-hoz hasonló gép létezett. Ennek az ára viszont valahol 1 millió forint körül mozgott, tárolására durván egy fél teakonyha szükséges, sört főzni pedig kizárólag kivonatból lehet vele. Azóta megjelent két másik cég, akik hasonló termékkel rukkoltak elő, mint a Brewie, azonban azok is csak félautomata gépek.
A mi fejlesztésünk nem foglal sok helyet és jól néz ki, hiszen nem spórolunk ki belőle semmit. Valódi alapanyagokból dolgozik, vagyis, a sör nem lesz vízízű, ha a felhasználó odafigyel a készítés pontos szabályaira. Magát tisztítja, a főzés után tehát nem kell még órákat mellette tölteni és pucolgatni. És már középtávon behozza a kb. 300-400 ezer forintos árát, hiszen lényegesen olcsóbb, mint a piacon kapható többi főzőgép. Ezek a tények szerintem önmagukért beszélnek.
Tényleg nem rossz. Közvetlen környezetetek is egyetértett ezzel?
Volt, aki az elején azt gondolta, hogy csak viccelünk, de a többség látta, hogy ez komoly és támogattak minket. Azonban, ami igazán fontos volt, hogy hittünk egymásban, mint csapat, illetve magában a termékben. Persze nem mondom, fontos és jól esik a külső támogatás. De a legfontosabb mégis csak az, hogy azokkal, akikkel nap, mint nap egy levegőt szívsz, akikkel közösen dolgoztok valamiért, azok értékeljék a munkádat, az ötleteidet. Ebben nincs hiba. Remek csapatunk van.
A Brewie társalapítói Marcell (CEO, operatív vezető), Andris (CPO, szoftverfejlesztésért felelős vezető), és egy további ezeréves barátjuk, Schlotter Gergő (CTO, hardverért felelős vezető). A hivatalos induláskor pedig hármukhoz csatlakozott még Szegedi Attila (grafikus), Sarkadi Zsolt (formatervező) és Gajdó Gyula (hardver). A csapat átlagéletkora 25 év – hello.idea.
Pontosan amúgy mikor indultatok?
2013. nyarán született meg az alapötlet. 2013. októberében már mondhatni főállásban ezen dolgoztam, majd szépen lassan csatlakoztak a többiek. A hivatalos indulás 2014. nyarától számítható, akkor döntött mindenki úgy, hogy ez a jövőnk.
Mi győzte meg őket?
Az, hogy a legtöbb startup versenyen, ahol elindultunk, dobogósok lettünk. Illetve, hogy a sajtóérdeklődés, főleg nemzetközi vonalon, folyamatosan nőtt és nő. Nagyon sokan kíváncsiak a Brewie-ra. Washington Post, VentureBeat, Fortune, HuffPost, Forbes, és szerencsére sorolhatnám tovább. A rendkívül sikeres decemberi Indiegogo-kampányunk emiatt hab volt a tortán.
A Brewie csapata tavaly december 2-án indított egy közel két hónapos kampányt az ismert közösségi finanszírozási oldalon, aminek a célja az volt, hogy összegyűjtsenek 100 ezer dollárt a gépek sorozatgyártásához. A gyűjtés végül több mint 222 ezer dollárnál állt meg – hello.idea.
Az indulás óta mik voltak a legnagyobb nehézségeitek?
Egyértelműen a céggé fejlődés jelentette a legnagyobb kihívást. Ezen belül is a belső kommunikáció kialakítása. Látható volt, hogyha minden döntést együtt hozunk meg, akkor sehova sem jutunk. Egy cégnek kell egy vezető, ez gyorsan kiderült. Éppen ezért ma már az operatív kérdésekben, kisebb volumenű dolgokban általában én döntök. Konzultálni persze konzultálunk. Ám, ha minden döntési helyzetben arra várnánk, amíg a másik igent mond, még mindig a tervezésnél tartanánk. Ezt egyetlen kezdő vállalkozás sem engedheti meg magának.
Ez a személyes viszonyaitokat hogyan érintette?
Voltak feszült, kellemetlen perceink. A köztünk lévő régi, baráti kötelékek azonban minden ilyen nehézséget felülírtak. Én nagyon boldog vagyok attól, hogy barátokkal dolgozhatok együtt. Teljesen más dinamikát biztosít ez számunkra, mintha egy összeválogatott csapat lennénk. Szakmai kérdésekben persze máig vitázunk. Vannak nálunk is keményebb összeütközések. De ez az egységen, a céljainkon sohasem változtat.
Számodra eddig mi a legfőbb tapasztalata a Brewie-sztorinak?
Az, hogy ami elsőre egy elrugaszkodott, nehezen kivitelezhető ötletnek tűnt, kellő alázattal, megfelelő társasakkal, és rengeteg munkával megvalósítható. Ez olyan tapasztalat, amire nincs az az egyetem, nincs az a szimpla alkalmazotti munkakör, ami felkészíthetne.
Magabiztos szavak. Tartasz azért a kudarctól?
Egyáltalán nem. Nincs ugyanis vesztenivalónk. Kitaláltunk valamit, majd létrehoztuk azt. A potenciális felhasználók, valamint a média ráharapott, szóval valószínűleg nem teljesen hülyeség, amit csinálunk. Ráadásul ma már ott tartunk, hogy tudunk magunknak alapbért biztosítani, és hála a közösségi finanszírozásnak, hamarosan készen állunk az első 1.000 darab Brewie-gép gyártására, kiszállítására. Persze tény, az ígéretes kezdet ellenére még mindig történhet valami, ami miatt bedőlünk. De az, amit eddig elértünk már a mienk. Ez olyan tapasztalat, amivel talán máshol is könnyen találhatunk állást. Szóval nem izgulunk. De miért is tennénk: nekünk már így is-úgy is van egy jól működő Brewie-nk – nevet.
Mit gondolsz, Budapest lehetne régiós startup főváros?
Bármi lehetne ebből a városból, így startup főváros is. A tapasztalatunk viszont sajnos az, hogy az állam nem mindig érti, hogy hogyan álljon hozzá a vállalkozásokhoz, és még inkább az innovatívabb, gyors növekedési potenciállal rendelkező mikrocégekhez, más néven startupokhoz, mint amilyenek mi is vagyunk. Én pár nyugat-európai városban már éltem és dolgoztam (pl. Berlin vagy a dániai Aarhaus), de azzal a bürokrácia szinttel, ami itthon van, sehol nem találkoztam. Itthon ma 3 millió forintot kell annak a magánszemély(ek)nek letennie, aki kft formában szeretne céget létesíteni, míg ugyanez a díj Dániában pontosan 40 forintnyi koronának felel meg. Szerintem ez elképesztő. Kisebb adminisztratív költségekre, átláthatóbb és kisebb bürokrácia-szintre lenne szükség. Ezen kívül ugyanis minden más adott ahhoz, hogy Budapest startup főváros lehessen: szakemberek, ötletek, elhelyezkedés.
Milyen célokkal rendelkeztek a közeljövőre nézve?
2015-re a következőket tervezzük: dinamikus piacra lépés, reményeink szerint exkluzív és igényes viszonteladókon keresztül. Az első 1.000 darab gép pontos leszállítása. És termék-, valamint kiegészítő fejlesztés ezerrel, hiszen a jövőben mi elsősorban ezekkel akarunk majd kitűnni.
Mit tanácsolsz másoknak, akik szívesen követnének benneteket?
Mindenképpen végezzenek alapos előzetes felmérést a piacról, a termékükről, szolgáltatásukról, vagyis, mindenről, ami befolyásolhatja a kezdeti sikerességüket, mielőtt belevágnának egy saját vállalkozás elindításába. Aztán mindig ügyeljenek rá, hogy döntéseiket, gondolataikat, sohase azt határozza meg egyedül / kiemelten, hogy minél több pénzt szerezzenek. Az legtöbbször nem vezet sehova. Fontos még az is, hogy kellő alázattal és kitartással álljanak hozzá ehhez a kalandhoz, mert itt sincs nehézségek és nagyon kemény munka nélküli siker. Hónapokon, sőt, akár éveken keresztül is alap lehet a heti 7 napon keresztül, napi 12-13 órán át végzett, megfeszített munka. Végezetül pedig, járjanak startup-versenyekre (pl. Startup Weekend), még ötlet nélkül is, mert sokat tanulhatnak magukról és másokról egyaránt.
Ja, és bár ez furcsán hangozhat a számból, mint vezető, de egyáltalán nem kell mindenkinek arra törekednie, hogy vállalkozó vagy vezető legyen. Egy-egy szervezetben (legyen az startup, feltörekvő kisvállalat vagy nagyvállalat) mindenki megtalálhatja a maga helyét, és ez valakinek felül, valakinek pedig alul lesz. A cég szempontjából ezeknek a munkatársaknak a hasznossága azonban mindenki esetében ugyanolyan kiemelkedő. Erre mindig érdemes gondolni.
