hello.idea

Fiatal vállalkozók, akik elmesélik, honnan jött az ötletük, hogyan építették fel saját márkájukat és mit jelent ez nekik.

Facebook

 

Twitter

Címkék

absoloot (1) alkoholostermék (3) almabor (1) balogh timi (2) barcamp (1) barcelona (1) be-novative (1) bécs (1) beszámoló (1) bognár dániel (1) bootstraping (1) bor (1) borászat (1) boutiqbar (1) brand (2) brewie (1) bringa (2) budapest (10) bürokrácia (9) chainless budapest (1) cider (1) cimbi (1) co-working (2) codie (1) couchsurfing (1) család (3) családi vállalkozás (5) cserpes (1) csetvei krisztina (1) csetvei pince (1) csiszár katalin (1) csokoládé (1) csokoládékészítés (1) cuisine (1) cukorka sweetfabric (1) cultivo (1) czider (1) day one capital (1) design (3) designer startup (1) designműhely (1) design terminál (1) divat (2) dj (1) dobos andrás (1) drungli (1) easylearn (1) easymaths (1) egészséges életmód (1) egyetem (1) együd barbara (1) élelmiszer kiszállítás (2) elevator pitch (2) előadás (1) elvándorlás (1) engame (1) építészet (1) építésziroda (1) építőipar (1) erdei péter (1) ereid gjergij (1) espresso embassy (1) fashion (1) fekete (1) felsőoktatási felkészítés (2) fiatal vállalkozók (23) filmfabriq (1) filmipar (1) filmproducer (1) flatlab (1) földi barbara (1) folqa (1) folqa collection (1) forbes (1) forbesflow (1) forbes fiatalok (1) főzés (1) galéria (1) gasztro (1) gasztronómia (9) gazdasági válság (1) geréby zsófi (1) gerzsenyi andrás (1) getpress (1) guy kawasaki (1) gyerekek (1) gyermekbiztonság (1) házi sörfőzés (1) helloIDEA (1) helloidea (1) hermann andrea (1) hosszúlépés járunk (1) indiegogo (3) innováció (1) insitu (1) irodabérlés (1) ismeretterjesztő (1) játék (1) juhász-váczi henriett (1) kairos society (1) keleclothing (1) kerékpár (1) kézművesség (1) khan academy (1) kitchenbox (1) klementz anna (1) klementz kata (2) kockázatitőke (2) kohlhéb róbert (1) koktélok (1) környezetbarátság (1) környezetvédelem (1) kortárs (1) kötélhajtás (1) középiskola (1) közösségi finanszírozás (2) közösségi iroda (1) közösségi toborzás (1) kreanod (1) kreatívok (2) kritikus gondolkodás (1) külföldi egyetemek (1) kultúra (1) kürt (1) lab5 architects (1) lendvai linda (1) lévai balázs (1) limbacher tivadar (1) loffice (2) london (1) mastergood (1) ma este színház (1) merker dávid (1) minibrake (1) minőség (1) mobilapplikáció (2) molnár eszter (1) mome (1) mosóczi andrás (1) műgyanta (1) multinacionális vállalat (2) művészet (2) művészeti menedzsment (1) nagy zoltán (1) nekedterem (1) németh áron (2) neticle technologies (2) nyomda (1) oázis (1) oktatás (2) online-marketing (1) online tanulás (1) osváth gábor (1) pál marcell (1) papír (1) példakép-program (1) pocketguide (1) portfolion (1) powerlancer (1) prezi (1) primus capital (1) programozás (1) pszichológia (1) recreativity (1) repülőjárat kereső (1) rétai martin (1) robot (1) robotika (1) rólunk (1) rózsavölgyi csokoládé (1) showroom (1) singularity university (1) sipos anna (1) social media (1) somogyi tibor (1) sör (1) sorozatvállalkozó (1) spin-off klub (1) startup (7) startup inkubátor (1) startup ökoszisztéma (2) steve jobs (1) stilblog (1) stringbike (2) supermarket gallery (1) szabadkai attila (1) szabadúszók (1) szabó katalin (1) szakmai workshop (1) szekeres péter (1) szesztay péter (1) szilícium-völgy (1) színház (1) szirtes marcell (1) szöllősi gergő (1) szövegelemzés (1) szuvenír (1) tanulás (1) társadalmi vállalkozás (1) távfék (1) távoktatás (1) techcrunch (1) technológia (2) tölyhi orsolya (1) történetmesélés (1) tóth orsi (1) továbbtanulás (2) turizmus (1) újhullámos kávézó (1) újrahasznosítás (1) urbanlegend (1) vállalati fejlesztések (1) vállalkozásfejlesztés (1) vállalkozzunk.hu (1) várady tibor (1) várnagy priszcilla (1) városélmény (1) városi séták (2) vatera (1) világ legjobb bárjai (1) Címkefelhő

1 Osváth Gábor (Filmfabriq)

hello.idea 2014.03.04.

Nem tudjuk megmondani, pontosan hogyan is képzeltünk el egy producert, de a Szent István körúti bisztró a maga sejtelmesen megvilágított zugaival és szeparált asztalaival talán pont egy olyan hely, ahol az ember először találkozik egy producerrel. Osváth Gábor, a Filmfabriq alapítója azonban ennél jóval több sztereotípiát is megdöntött az interjúnk során. Például azt, hogy a producerek nem dúsgazdag mecénások, hanem maguk is tételek a film költségvetésében.

 

„A film az mindig is nagy szerelem volt, de hogy azon belül hol foglaljam el a helyemet, az már egy komolyabb önismereti játék volt.” Nézzük, hogyan építette fel magát Gábor.

 

 

Hogyan kezdődött a pályafutásod a filmszakmában?

 

Utólag nagy mázli, de elsőre nem vettek fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Így volt pár sanyarú évem, de ezek később remek tanulópénzzé nemesedtek. Elkezdtem a szamárlétrát a legaljáról: voltam lótifuti magyar és külföldi filmekben, vigyáztam színészek kutyájára, hoztam kávét rendezőnek. A legnagyobb élmény a Made in Hungária volt, amelyet Tiszeker Dani barátommal castingoltunk hónapokig, majd aztán másodasszisztensek lettünk a 40 napos forgatáson. Azon a nyáron aztán felvettek a Filmművészetire, és 2008-tól 2011-ig odajártam gyártásvezető szakra. Így már a suliban fogalmazódott meg bennem egyfajta részleges pályaváltás gondolata.

 

Ismertem ugyanis olyan remek gyártási embereket, akiket irigyeltem, de hamar rájöttem, hogy nekem ez kevéssé megy, nem tudok minden munkáért úgy lelkesedni, ahogy talán illene, vagy legalább ahogy a gázsi megkövetelné. Elkezdtem lemondani jól fizető gyártási munkákat azért, hogy producerként legyen időm egyengetni más filmek útját – de ez persze az első években még csak vitte a pénzt, amit nagy nehezen a gyártási haknikból megszereztem. Mivel szerencsére jól indult az egész, ez nagyon meghozta az étvágyamat.

 

Gábor először egy kisjátékfilmnek a létrehozásában segédkezett, mint producer, ami megnyerte a Filmszemlét és Cannes-t is megjárta (Szimler Bálint: Itt vagyok című filmje). Ezután – megannyi újabb rövidfilm mellett - a Kispál 18 kamerával felvett búcsúfilmje és az LGT koncertfilmjének elkészítése is bekerült a filmográfiájába.

 

"remek érzés egy film elején vagy végén látni az embernek a saját cége logóját"

 

Mikor és miért alapítottad a cégedet?

 

Volt 2-3 év, amíg „szabadúszó producer” voltam, de ez szürreális helyzet volt - épp a cégtelenség miatt még nem is biztos, hogy producerségnek nevezhető, amit műveltem. 2012-ben jutottam el oda, hogy kell már egy cég – ez részben szükséges is volt, hogy komolyabban vegyenek, meg számlát is ciki lett volna mondjuk egyéni vállalkozóként adni. És azért is kellett, mert remek érzés egy film elején vagy végén látni az embernek a saját cége logóját, főleg akkor, ha még jó is, amit létrehoztunk a segítségével.

 

Filmfabriq2.jpg

(Filmfabriq)

 

Mit gondolt a környezeted erről az egészről? Kihez fordultál tanácsért?

 

A családomban senkinek sincs rálátása erre az iparra, de alapvetően támogatóak voltak. Bár az apám még 1-2 éve is megkérdezte, hogy biztos nem akarom-e befejezni a filmek miatt félbehagyott ELTE BTK-s tanulmányaimat. Nem akartam.

 

De épp a bölcsészkarnak köszönhettem a már említett barátomat, Tiszeker Danit (és rajta keresztül több korai munkámat), aki maga is egyre jobban jegyzett rendező (link). Rajta kívül Biró Judit rendezőasszisztens és Szohár Ferenc gyártásvezető az, akik a kezdetektől jelen vannak a filmes életemben, és akikre azóta is minden téren számíthatok.

 

"tehetséges emberek izgalmas filmjeinek megvalósításában szeretnék részt venni, és ennek rendelek alá mindent"

 

Milyen kezdeti nehézségeid voltak?

 

Gondolom ezzel a legtöbben így vannak, de önképzőkör volt eléggé, ahogy kiismertem az adózási, könyvelési dolgokat, meg hálistennek nem is hibáztam nagyot az elején. Továbbá volt bennem egy kis feszültség, hogy vajon lesz-e elég munka eltartani a céget, de mindig volt valami kis reklám vagy szervízmunka. Nagy mázli, hogy így nem volt ínséges idő, mert ismerve, milyen rapszodikus a szakma, az is benne volt a pakliban, hogy összejön 1-2 hónap érdemi bevétel nélkül. Nagy könnyebbség persze, hogy Ócsai Dorkára, a cégtársamra is tudok számítani. Ő napi szinten most kevéssé van jelen, mert rendezi az RTL Klubon az Éjjel-Nappal Budapestet, de afféle csendestárs számomra, meg nem hivatalos minőségben a pszichológusom is.

 

A kezdeti nehézségekhez sorolható, hogy gyakorlatilag az indulásommal egyidőben teljes átalakuláson ment át a filmfinanszírozás állami szintje. Akkoriban állt fel a magyar film és televíziózás két monopol-helyzetben lévő szerve, a Filmalap és az MTVA Média Mecenatúrája. Az ő pályázati rendszerük kiismerése is szép munka, és megfelelni az igényeiknek meg egy következő állomás. Korábban még több szervezethez lehetett pályázni, ha mondjuk az ember egy rövid animációs filmet akart készíteni, de azt és minden más műfajt már csak egy helyen lehet megpályázni, így az embernek aligha lehet életképes B-terve. Ismerkedünk a rendszerekkel, és vannak pozitívumok is már. Az, hogy a Filmalap transzparensen működik és a pályázati rendszerük szimpatikus, és bár még sok bürokratikus buktató van, remélem ezek csak gyerekbetegségek és majd egyszerűsödik az egész.

 

Mi ment könnyebben, mint vártad?

 

A cégalapítás.

 

Mit éreztél az első üzlet, első ügyfél megszerzése után?

 

Az LGT-film finanszírozása mindenképp örömteli volt, hisz a sírból jött vissza a projekt. Szinte az utolsó utáni pillanatig úgy tűnt, hogy képtelenek leszünk pénzt szerezni a filmre, aztán ha nehezen is, de mégis összejött elegendő összeg.

 

"a filmek finanszírozásánál igyekszem elsősorban nem pályázati pénzekre és állami támogatásokra, hanem a magánbefektetők megnyerésére és egyéb alternatívákra  fókuszálni"

 

Hoztál korábban olyan rossz döntést, amibe majdnem belebuktál?

 

Voltak olyan munkáink, amiket mai fejjel már nem vállalnék el, mert a velük járó fejfájás nem állt megfelelő arányban a szakmai vagy anyagi haszonnal. De ezekből tanul az ember, és épp ezért ritkán vállalok már reklámot. Illetve voltak merészebb döntések, amiket a mostani helyzetben szintén sokkal jobban átgondolnék.

 

"többször nem értettem, hogy néhányan miért vállalnak be olyan filmeket, amik vállalhatatlanok"

 

Mit gondolsz, mitől egyedülálló az, amit csinálsz?

 

Még nem hiszem, hogy kivilágítanék a nagy átlagból, de hosszútávú céljaim között vannak olyanok is, ami alapján ki fogok lógni a sorból - remélhetőleg nem, mint röhejes ellenpélda. Sokat vagyok most külföldön, próbálom látni és megérteni, hogy ma és holnap mik azok, amik ezen a pályán sikeressé tesznek embereket és cégeket, kicsiben vagy nagyban.

 

Olyan szempontból egyedülálló az ötletem, vagy inkább talán azt mondanám, hogy a gondolkozásom, hogy a filmek finanszírozásánál igyekszem elsősorban nem pályázati pénzekre és állami támogatásokra, hanem a magánbefektetők megnyerésére és egyéb alternatívákra  fókuszálni. Piaci megoldásokat és közösségi finanszírozást keresek. Ez még itthon nagyon nehéz út, de úgy érzem ez a jövő.

 

Szimler Bálinttal és Rév Marcellel közös projektünk, a Balaton Method című zenés dokumentumfilm közösségi finanszírozása most az első ilyen próbaüzem (link). 3 millió forintot szeretnénk összegyűjteni azáltal, hogy előre értékesítjük a mozi- és bulijegyeket, na meg egyéb kisebb-nagyobb értékű dolgokat – ergo nem adománygyűjtésről van szó. Döcögősen indult a dolog, hisz nem csak, hogy a magyarok nem nagyon vásárolnak neten, de az Indiegogo-oldala még csak nem is a legegyszerűbb fizetésileg, mindenesetre bizakodóak vagyunk, és vannak még tartalékok. A közösségi finanszírozás amúgy tipikusan egy meghódítatlan terület idehaza zenei és filmes fronton, naná, hogy muszáj volt kipróbálnunk! Előttünk néhány százezrek gyűltek össze másoknak, de ilyen nagyságú összeg, mint amit mi belőttünk, még soha senkinek nem sikerült.

 

"megtörhetett valami a rendszerváltás környékén, mert kicsit nihil van itthon, műfaji unalom"

 

Láttál másnál olyat, aminél örültél, ez nem veled történt?

 

Nem emlékszem konkrét dolgokra, csak arra, hogy többször nem értettem, hogy néhányan miért vállalnak be olyan filmeket, amik vállalhatatlanok. Ezek már mindig forgatókönyv-stádiumban ki kell, hogy derüljenek. Minőség-rasszista vagyok, ami nem egyenlő a sznobbal: nem arról van szó, hogy csak szerzői filmek (csúnya szóval: „művészfilmek”) az értékesek, hisz egy jó romcom vagy horror is tud tökéletes lenni. Tehetséges emberek izgalmas filmjeinek megvalósításában szeretnék részt venni, és ennek rendelek alá mindent. Azért se megyek bele olyanba, ami kevéssé érdekel, mert ismerem magam annyira, hogy tudjam: azért nem fogok tudni úgy küzdeni, vagy tűzbe tenni érte a kezem, mint azokért, amikben viszont maximálisan hiszek. Ez a hozzáállás biztos hamar ütközik majd for-profit szempontokkal, de egyelőre ehhez próbálom tartani magam.

 

Ott tartasz most, ahol az első nap szerettél volna?

 

2013 még nem volt egy nagyon jó év ilyen szempontból, de aztán novemberben lett egy szép nagy belvárosi irodánk, ami rövid idő alatt bázisa lett néhány olyan remek fiatal alkotónak, hogy szinte napról-napra érzem a fejlődést (adott projektek szintjén és cégileg is), de ez még bőven csak a kezdet.

 

Filmfabriq1.jpg

(Osváth Gábor)

 

A kezdés óta mit tanultál magadról és a vállalkozásépítésről?

 

Egyértelműen összeszedettebbé tett a munka, mert ezzel korábban voltak problémáim. Saját magam rendszerbe szervezése volt a legnagyobb kihívás. Minden reggel bejárni és estig az irodában maradni ma már természetes, de 1-2 éve még elképzelni se tudtam. Élveztem, hogy mászkálok a városban és mindig máshol vannak megbeszélések, feladatok – most meg az Oktogonnál van a bázis és döbbenetes, hogy ez az iroda és a Google Calendarnak való alázat mikre nem képes. A fegyelmezettség velejárója lett a célirányosság, a kisebb hibaszázalék és az 1-1 projektre jutó több figyelem.

 

Téged inkább a hosszú távú tervek (vízió) foglalkoztatnak, vagy nehezen delegálsz, mert mindent Te szeretnél a helyére tenni?

 

Az ideális az lenne, ha több időm jutna a munkám projektmenedzsment részére (az alkotókkal és részlegekkel való egyeztetés, filmtervek olvasása és vadászása) és kevesebb energiát kellene olyan dolgokra fordítanom, mint például a pénzszerzés. Ami gyanítom, senkinek sem a legkedvesebb feladata. De mivel még a Filmfabriq kicsi, kénytelen vagyok megosztani a figyelmemet. Elengedni meg nehéz dolgokat.

 

Honnan nyersz inspirációt?

 

Két dolog van, ami inspirál: a tehetséges emberek és a jó filmek. Utóbbiak közül a legnagyobb kedvenceim a Négyszáz csapás, Ed Wood, Cinema Paradiso, és persze a magyar filmek. Beleremegek, hogy mennyi remek filmünk van, és ezek közül mennyinek az alkotói itt élnek velünk. Hatalmas perverzióm nagy filmes öregeket sztoriztatni, ezt mindenkinek ajánlom. Ha forgatáson középkorú vagy annál idősebb stábtagot lát az ember, akkor biztos lehet benne, hogy az illető tud olyan filmek forgatásairól sztorizni, mint a Keménykalap és krumpliorr, a Megáll az idő vagy épp mondjuk a gyönyörűséges Simon mágus. És ez azért elég menő, és emiatt nem is cserélnék semelyik ország filmes múltjával sem.

 

De tény, megtörhetett valami a rendszerváltás környékén, mert kicsit nihil van itthon, műfaji unalom. Nem kell messzire menni, még csak a gyakori skandináv példákat sem muszáj lobogtatni, hisz a csehek vagy lengyelek is sokkal változatosabb filmiparral bírnak, mint mi. Lehet, hogy nekünk egy picit több Mundruczónk és Fliegaufunk van, de Varsóban és Prágában a műfaji filmek nem merülnek ki a vígjátékban és a romantikus vígjátékban, mint Magyarországon. És nem ciki moziban megnézni a saját országuk filmjeit. Szóval ezek kicsit frusztrálnak, és a legtöbb dolog, ami frusztrál, az hajt és inspirál arra, hogy próbáljak változtatni valamelyest rajta a magam eszközeivel.

 

Kiben bízol, ha üzletről van szó?

 

A cégtársamban, Ócsai Dorkában, de nagyon sokat köszönhetek a már említett Szohár Ferinek illetve volt osztályfőnökömnek, Garami Gábor producernek.

 

Vannak példaképeid?

 

Vannak olyan produceri irodák és emberek itthon, mint például az Inforg, a KMH vagy a Proton, amelyekre egyértelműen követendő példaként tekintek, már csak azért is, mert ők alkotói műhelyek is egyben. De testhezállóbb példákat tudok mondani külföldről, ott ugyanis a televíziós műfajokban létezik az ún. „showrunner” státusz, ami kvázi a vezető író és vezető producer egyszemélyben. Ilyen kreatív géniusz például Ryan Murphy (Kés/Alatt, American Horror Story, Glee) és Greg Berlanti (Everwood, Zöld íjász).

 

Szerinted megérte belevágni?

 

Igen, és ezt évek óta tudom. . De „hivatalossá” talán akkor válik, ha elkezdődik az első nagyjátékfilmem forgatása. Ez remélhetően a nagyon közeli jövő zenéje.

 

Nekünk az a benyomásunk, hogy a magyar KKV-k nehezen mozdulnak határon túlra, neked erről mi a véleményed? Te szeretnél?

 

Gábor volt az első interjúalanyunk, aki szinte azonnal azzal kezdte, hogy alig várja az első nemzetközi együttműködést, sőt, már munkához is látott: Számomra nagyon izgalmas a régió filmgyártása, filmművészete, például Lengyelországgal vagy Csehországgal mindenképp szeretnék koprodukciót létrehozni, de vannak nagyon jó projekt-kezdeményeim szlovák és horvát producer barátokkal is. Ráadásul most Szimler Bálint első nagyfilmje kapcsán van egy nagyon neves társproducer-jelöltünk az egyik szomszédos országból, ez lenne majd az első nagyszabású együttműködés.

 

Személyes okokból a lengyelek a fő kedvencek, így velük több fronton is beindulni látszik az együttműködés. Tavaly tavasszal szerveztem egy workshopot Budapesten magyar és lengyel fiatal producereknek, és ezt a Lengyel Filmalap is támogatta. Idén Varsóban lesz már ennek a folytatása.

 

Mi az három dolog, amiért vállalkozásra buzdítanál másokat?

 

Inkább úgy mondom, hogy ha a három legfontosabb dolog (alázat, kitartás, ízlés) megvan, akkor bármit elérhetünk saját választott szakmánkban. Természetesen, ha a célok ésszerűek, reálisan elérhetőek. Ezután pedig a karmán múlik már alighanem minden más.

Címkék:

Címkék: filmipar filmproducer közösségi finanszírozás indiegogo fiatal vállalkozók filmfabriq osváth gábor

A bejegyzés trackback címe:

https://helloidea.blog.hu/api/trackback/id/tr405840980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2014.03.07. 23:50:07

"Fiatalok, tehetségesek, kitartóak, akik nemet mondanak a mutyira és az okosba megoldásra."

A magyar filmiparban? :D

magyar ember teli szájjal 2014.03.08. 06:49:00

Helló Ikea! Remélem kaptatok eus pénzt erre a hiánypótló blogra. Te csináljátok a cool listet is?a színvonal hasonló.