Adott egy odaadó férj, aki a feleségének minden külföldi útjáról valamilyen különleges szuvenírt hoz ajándékba. Adott továbbá egy designért, és persze ezekért a meglepetésekért rajongó fiatal feleség, aki nem mellesleg sikeres menedzser egy felkapott ügynökségnél. És adott egy probléma, amire éppen ezek az ajándékok világítanak rá: lehetetlen itthon minőségi szuveníreket kapni.

A feleség: Juhász-Váczi Henriett. A megoldás pedig: Folqa Collection. Ma erről mesélnek nektek.

Hogyan mutatnád be a Folqa Collectiont?

A Folqa egy 21. századi, magyar, design szuvenír kollekció.

Honnan jött hozzá az ötlet?

Világéletemben imádtam a nem funkcionális designtárgyakat. De különösképpen, ha azok szuvenírek voltak, állandóan emlékeztetve engem valamilyen remek kis utazásra, élményre, érzésre. Ezt a mániámat ráadásul a férjem gyorsan észrevette, és egy idő után – külföldi útjairól – elkezdett nekem ilyen típusú meglepetéseket hozni. És az egyik ilyen után ötlött fel bennem, hogy ilyeneket itthon miért nem lehet kapni. Miért van az, hogy nálunk a zacskós és ízetlen pirospaprika, a matyó, meg a giccses hűtőmágnesek mennek, míg máshol ezt az egészet igényesebb oldalról is meg tudják fogni.

Megfogalmaztam tehát egy problémát: lehet-e készíteni valami olyat, ami ugyanúgy magyar és hagyományos, mint például az unalomig ismert pirospaprika, de mindezt egy modern, designos külsőbe ültetve? Lehetett. Ez a Folqa. Egy 6 műgyanta bábúból álló színes, egyedi tervezésű szuvenír kollekció, amely hazánk 6 tájegységét mutatja be, 6 arra a területre jellemző foglalkozáson keresztül.

Mennyire tudatosan csapott át ez az egész vállalkozásba?

A részemről ez a folyamat az első perctől kezdve tudatos volt. Ahogy megvolt a probléma, majd a megoldás, elkezdtem kutatni, hogy hogyan lehetne ezt megvalósítani, nem volt üresjárat. Az első év így tervezéssel telt: kitaláltuk a bábukat, a történetüket, kidolgoztuk a márkastratégiánkat, ilyesmi.

A többes szám oka, hogy Henriett vállalkozását kívülről állandó jelleggel segíti újságíró férje, Juhász Péter, valamint belülről családi jó barátjuk, a grafikus Novák Zoltán.

De miért és hogyan lesz sikeres ügynökségi emberből vállalkozó?

Én nem akartam vállalkozó lenni. Pontosabban a Folqa kitalálásáig nem akartam soha az lenni. Elégedett voltam a karrieremmel, a fizetésemmel, a kilátásaimmal, egyszóval az életemmel. A kisfiam születése azonban – mint sok nő esetében – ezt gyökeresen felülírta, főleg, hogy mi a férjemmel hosszú évekig próbálkoztunk a gyermekvállalással, hiába. Ezért amikor a fiúnk megszületett, elképzelhetetlenné vált számomra, hogy visszamenjek dolgozni. Nem azért tettünk meg mindent közösen, hogy a gyerekünket bébiszitter nevelje, hanem azért, hogy mi neveljük, márpedig a gyakran 12 órás munkanapok ezt nem tették volna lehetővé. És itt jött a képbe a Folqa. Hiszen egy saját vállalkozás esetében minden befektetett munka a tied, te osztod be saját magadat, vagyis onnantól minden 12 óra az én, és nem egy külsős munkaadó 12 órája. Az alkotás szabadsága és érzése pedig már csak hab azon a tortán, hogy a gyermekemmel annyit lehetek, amennyit szinte akarok.

Eddig milyen nehézségeitek voltak?

A legnagyobb problémát a kezdetektől fogva a gyártás okozza. Szerencsére ez most relatíve rendben van, de az ördög nem alszik, úgyhogy erre továbbra is nagyon odafigyelünk. A másik meg talán az ár kérdése. A Folqa figurák ára 6.000 forint környékén mozog, ami jóval drágább, mint a legtöbb ma a boltokban kapható magyar szuvenír, és ezt a hazai vásárlók hajlamosak számon kérni, függetlenül attól, hogy a mi termékeink kézzel készülnek, limitált szériában és egyedi designnal. Érdekes amúgy, hogy a külföldi vásárlók – jöjjenek bárhonnan – és partnerek ezt sohasem teszik szóvá.

Mik a legfőbb tapasztalataid?

Az időbeosztás hihetetlenül fontos. Sokkal fontosabb, mint azt bárki is gondolná. Áldom az ügynökségi tapasztalatom, hogy ott teendőlistákkal keltem és feküdtem. Ha ez nem lenne, néha biztosan megőrülnék – nevet. A másik a keménység, kiváltképp tárgyalási szituációkba, érdekérvényesítésénél. Mindig úgy gondoltam magamra, mint akinek ezzel nincsen problémája, de mégis tanulásra szorultam. A célokat ugyanis nem csak szóban, hanem a valóságban is el kell érni.

Mit tervezel a közeljövőben?

Az egyik célom, hogy a Folqa itthon még több design és szuvenír boltba jusson el, és ebben nagy szerencsém, hogy ma már eldönthetem, hogy kivel működök együtt. Számomra ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségű boltba és, hogy hogyan jelennek meg a termékeink. A másik, hogy a céges megrendeléseinket felpörgessük. Bár ezt valamivel kevesebben tudják rólunk, ám ettől még tény, szívesen vállalunk egyedi megrendeléseket is, a hagyományos design nincs kőbe vésve. A harmadik pedig a külföldi terjeszkedés, amire éppen az elmúlt hetekben volt remek példa, hogy forgalmazói szerződéssel megjelentünk a szomszédos Szlovákia piacán is. Ez egy hatalmas siker.

Milyennek gondolod a hazai vállalkozói életet?

Túlzottan bürokratikusnak, ahol túlzó költségekkel sújtják az egyébként munkahelyeket teremtő KKV-ket. Ráadásul nem elég, hogy az államot terhelő felelősség két fontos szempontból is komoly béklyókat helyez a vállalkozásokra, a vállalkozói oldal sem etalon a jól és hasznosan működő szektorok versenyében. Ma például itthon megfelelő alapanyagokat, vagy üzleti partnereket találni majdhogynem lehetetlen. Mutyi van, meg okoskodás, de teljesítmény sajnos sokszor nincs.

Ez szerintem elképesztően szomorú.

Henriett amúgy a fentiekre a való életből is hozott egy történetet: pár éve megállapodtak egy beszállítóval, hogy az ennyiért és ekkora leszállít nekik 300 Folqa baba műgyanta fejet. Ezért a cég előleget kért, amit Henriették ki is fizettek. A leszállításkor azonban Henriettéknek feltűnt, hogy a fejek meglepően könnyűek, emiatt egyet szénszavas vízbe mártottak, ami után kiderült – hiszen a fej 5 perc alatt feloldódott –, hogy a fejek nem drága műgyantából, hanem olcsó, mezei agyagból készültek. A számonkérést először a beszállító el akarta bagatellizálni, majd amikor a csalásra fényt derített a szeme előtti újbóli szénsavas próba, igyekezett kijátszani egymás ellen a házastársakat.

Másoknak is ajánlanád a vállalkozói életet?

Én csak azoknak ajánlanám, akikben dolgozik egyfajta menedzsment szemlélet, tehát értik és művelik az üzlet nyelvét. E nélkül nincsen és nem is lehet siker. Bármilyen jó ötlet ugyanis kizárólag alapot ad ahhoz, hogy jó üzleti érzékkel azt megvalósítsuk, majd sikerre vigyük. Fontos továbbá a keménység, a határozottság, és a kockás papír használata, állandó jelleggel. De ha ezek megvannak, akkor egy vállalkozással mindenkinek lehetősége van kiélnie elfojtott kreativitását és szabadság-, valamint alkotásvágyát. És ennél többet szerintem egy üzlettől nem várhat senki.