Szabadkai Attila és Limbacher Tivadar kissrác koruk óta jóbarátok és mindig is tervezgették, hogy egyszer saját vállalkozást indítanak. 2011-ben a Barcamp startup verseny arra motiválta őket, hogy a sok ötletüket mérlegre téve kiválasszanak egyet, és azzal komolyabban kezdjenek el foglalkozni.
Sok-sok tervük közül a versenyre való felkészülés során kinőtte magát egy ötlet, a Ma este Színház!, ami elindulása óta tömegeket hív előadásokra, megnyitva a lehetőséget arra, hogy bárki last minute élvezhesse a kultúrát.
Ezzel a sztorival mindenkit arra buzdítunk, hogy ha van egy ötlete, Attila szavaival élve, „szánja rá az életéből azt a fél évet, amikor kiderítheti, hogy az életképes-e, vagy sem”.
1. A cégünk története
Mi az ötletetek és honnan jött?
A Ma este színház! az eladatlan színház és koncertjegyeket értékesíti az utolsó napon kedvezményesen, online.
Az ötletnél saját magunkból indultunk ki: korábban sosem vettünk színházjegyet, csak akkor mentünk el, ha anyukánk karácsonykor elvitt vagy valakin rajta maradt egy fölös jegy és be tudtunk ugrani. Évente párszor mentünk csak színházba , de akkor nagyon élveztük.
Az egész projekt ötlete a trendek követéséből alakult ki bennünk, illetve, hogy a színházba járást szeretnénk újra menővé tenni, és a színházba járó közönséget fiatalítani. A fiatal célcsoport pedig jól definiálható adottságok alapján dönt: online vásárol, egyszerű felületen, jó árat keres, a könnyű döntéseket keresi. Mi mindezekkel lehetővé tesszük, hogy spontán is lehessen színházba járni.
Miért pont ezt választottátok?
Szívesen azonosulunk vele, ezért szívesen is foglalkozunk vele.
(Forrás: Ma Este Színház!)
Nem nehéz népnevelőnek lenni?
Nem hívnám ezt népnevelésnek, csak pont van egy sor igény, amit a szolgáltatásunkkal könnyen meg tudunk oldani: színházi program ajánlóként is működik az oldalunk, olcsóbbak a jegyek (moziárban van a kultúra), nem kell jó előre egyeztetni időpontokat (délután is eldöntheted, oda tudsz-e érni) és könnyen hozzájutsz a jegyhez.
Mindig is vállalkozó szerettél volna lenni?
Az EY-nál nagyon szerettem a munkámat, izgalmas volt, de már akkor is tudtam, hogy maximum egy évre megyek oda.
Mindig is vállalkozó akartam lenni, Tivadart pedig az European Entrepreneurship Foundation kurzusa terelte ebbe az irányba. Nem az ötlet volt előbb, hanem az elhatározás és közben sok ötlet érlelődött évekig bennünk. Aztán 2011-ben láttuk, hogy van a Barcamp startup verseny, oda be akartunk nevezni. Egy este leültünk, összeírtunk 3-3 ötletet és átgondoltuk őket: terv, pénzügyek, megvalósíthatóság, lelkesedés. Kiválasztottuk ezt a koncepciót és két hónap alatt kitaláltuk az egészet. Felmértük a piacot, modelleztük a működést, felmértük, mit kell befektetnünk. A Barcamp-en pedig legnagyobb meglepetésünkre bejutottunk a döntőbe. Ott ugyan nem nyertünk, de nagy megerősítést kaptunk, hogy ez egy működőképes koncepció, tetszik a befektetőknek, elkapott minket a lelkesedés és belevágtunk.
Tivadarral mióta vagytok ilyen jó barátságban?
Régóta ismerjük egymást és mindig is szinkronban volt az életünk, rengeteg közös hobbit űztünk, lelkesedéssel, gondolattal. Amikor a vállalkozásról volt szó, akkor fel sem merült, hogy ne együtt csináljuk, és ez nagyon bevált, jó csapat vagyunk.
(Forrás: Ma Este Színház!)
Mit gondolt a környezeted erről?
Az nem kifejezés, hogy szkeptikusak voltak!Öltönyös üzleti tanácsadóból egyszer csak online jegyárus lettem a szemükben, és ezt nem értették. Most már elhiszik, hogy ez egy jó ötlet volt és nagymamám is megnyugodott, hogy van az unokájának rendes állása, amikor meglátta a Haszon magazinban a rólam készült cikket – nevet.
2. A cégünk belülről
Milyen kezdeti nehézségeitek voltak?
Az elején más nem is volt, mint nehézség. Egyik sem volt megoldhatatlan, de mindegyik új volt, amibe bele kellett fognunk: ügyvéd, könyvelő keresés, megkeresni a színházakat, megérteni a technikai hátterét, megtanulni ilyen szinten programozni. Ezt magamra vállaltam, mert érdekelt a programozás és persze nem volt több milliónk megfizetni valakit a munkáért. Tivadar egy kicsit hitetlen is volt, de aztán csak összeszedtem minden tudásom és nekifogtam kódolni. Ez egy új piac volt mindenkinek, de reálisan fel lehetett mérni. Körülbelül 4 hónapot csak ezzel foglalkoztunk. Nem áltatok senkit: rengeteg, rengeteg munka volt, de azt gondolom, hogy 4 hónapot az életedből nem olyan nagy dolog felajánlani azért, hogy megnézd, hogy az ötleted működik-e.
A színházakat is fel kellett mérnünk, egyesével bejelentkezni hozzájuk és elmagyarázni az ötletet, ők szerencsére megértették, hogy a legdrágább hely az üresen maradt hely, és ezért partnereink lettek. A Katona és a Belvárosi Színház volt az első partnerünk, ami egy jó kezdésnek bizonyult.
(Forrás: Ma Este Színház!)
Volt valami, ami viszont könnyebben ment?
A vásárlók megszerzése könnyebben ment, online marketinggel nagyon sok mindenkit elértünk és rövid időn belül viszonylag nagy bázist tudtunk építeni. Az ötletnek a fogadtatása is jól ment, bár nem emlékszem egy pillanatra, amikor az emberek tömegesen ráharaptak volna a lehetőségre, szép lassan alakult ki, de amikor már a beszélgetésekbe is beépül a Ma este Színház, az az igazi visszajelzés.
Milyen volt az első jegyeladás?
2011. december 9-én élesítettük az oldalt és emlékszem, hogy én vettem meg az első jegyet, hogy tudjuk, hogy egyáltalán működik-e a rendszer élesben is. Sosem felejtem el, mennyire örültem neki, hogy sikerült. Aznap négy jegyet adtunk el, ebből három teljesen ismeretlen vásárló volt, és ezzel kerestünk pár száz Forintot, ami persze nagyon kevés, de mégis óriási öröm volt.
Az volt ebben az izgalmas, hogy végre nem csak olvastam róla, hanem tényleg megtapasztaltam, hogy milyen egy másik koordináta-rendszerben gondolkodni: nem fix fizetésért dolgozol fix órát, hanem megérzed, hogyan jön vissza a korábban befektetett munkád.
(Forrás: Ma Este Színház!)
Volt mélypont ebben a 4 hónapban?
A programozás miatt csúsztunk pár hónapot, de utólag nézve ez belefért. Illetve az elején elég zöldfülűek voltunk a színházhoz: azt gondoltuk például, hogy nyáron nem szünet van, hanem azért akad néhány előadás, vagy, hogy az évad szeptember 1-gyel indul, mint az iskola, pedig október közepén. Rendesen meglepődtünk, amikor ezek nem úgy történtek, ahogy elsőre gondoltuk, de hát mégsem kérdezhettük meg előre egy színházi tárgyalás közben, hogy akkor most tényleg nem lesz előadás júliusban? - nevet.
Volt egy időszak, amikor egy évig nem volt fizetésem és lassan kezdtek elfogyni a tartalékaim, ez nem volt kellemes, de hittünk magunkban.
Nem akarták soha megvenni az ötleteteket?
Van egy angyal befektetőnk, aki bő másfél éve szállt be a cégünkbe. Ő nem csak tulajdonos társunk, hanem mentorunk is, és ezen felül még nagyon sok praktikus dologban is segített, ami nem is igazán az ötlethez kapcsolódik (iroda, szerverelhelyezés), mégis rengeteg dolgot megold. Vele a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért tavaszi konferenciáján találkoztunk, ahol Tivadar előadott a Ma este Színházról, ő pedig odajött a prezentáció után, elmondta mennyire tetszik neki az ötlet, és javasolta, hogy üljünk le valamikor megbeszélni hogyan tudnánk együttműködni.
Ott tartotok most, ahol első nap szerettetek volna?
Sőt! Az első üzleti tervünket bőven túlteljesítettük és nagyon örülök, hogy például most itt ülök veletek és erről tudunk beszélgetni, mert érdekel titeket.
Csinálnátok valamit máshogyan?
Szinte biztos, hogy mindent. De az akkori fejünkkel mindent jól csináltunk, nem bántunk meg semmit.
3. A cégünk és Én: A vezető
A kezdés óta mit tanultál magadról és a vállalkozásépítésről?
Azt, hogy sokkal jobban értek hozzá és sokkal jobban élvezem, amikor kitalálok egy ötletet. Az a rész, amíg kiderül, hogy életképes-e, amíg fel lehet futtatni. A nagyon operatív részek már nehezebben mennek. Például munkaerőt felvenni, szerintem az a világ egyik legnehezebb dolga. A legnagyobb kihívás ebben, hogy az új ember szívvel-lélekkel olyan legyen, aki ugyanúgy dolgozik az ötleteden, ahogy Te szeretnéd és Te dolgozol
(Forrás: Ma Este Színház!)
4. A cégünk és Én: A magánember
Honnan nyersz inspirációt?
Szörfözöm: ez egyszerre kikapcsol, feltölt, motivál.
Vannak példaképeid?
Elon Musk már-már elérhetetlen, de nagyon sokat lehet tőle tanulni: úgy hozza össze a design-t, az üzletet és a fizikai megoldásokat, ahogy senki más. Richard Branson pedig nagyon emberközeli, laza és hétköznapi. Magyarok közül pedig sok vállalkozó van, akit tisztelek és szerencsére sokukat ismerem is.
Szerinted megérte belevágni?
Mindenképpen.
Szerinted a vállalkozásod egy sikersztori?
Személyesen mindenképpen sikerként élem meg: elhatároztunk valamit és jól valósítottuk meg.
Félsz a kudarctól?
Az elején messze nem voltunk biztosak abban, hogy ez az ötlet bárkit érdekelhet, de akkor is már úgy éreztük, hogy rászánjuk ezt az időt. Ez tanulóprojekt volt számunkra és meg is tanított rá, hogyan kell felépíteni egy céget. Most pedig már nem félek a bukástól, új ötleteket szeretnék megvalósítani.
5. A cégünk most és a jövőben
Szeretnétek a jövőben terjeszkedni?
Pár hónapja elindítottuk a Ma este Koncertet, hogy felmérjük, van-e olyan demográfia, akik a színházat annyira nem kedvelik, viszont a koncertek érdeklik őket. Sikeres volt az indulás, pár hét alatt több ezren feliratkoztak a koncertes napi ajánlónkra, bár a nyári időszak itt is elég pangó, folyamatosan dolgozunk a kínálatunk bővítésén.
Szóba került, hogy más országok felé is nyissunk, Bécsben elindítottunk egy pilot projektet, felmértük a lehetőségeket, de az indulás még várat magára, egyelőre az itthoni operációnk lekerekítésére fókuszálunk. Mivel a kultúra és annak fogyasztása nagyon különböző adottságokból áll össze (területileg, technológiailag, szokásokból), ezért a külföldi terjeszkedés jóval nehezebb.
(Forrás: Ma Este Színház!)
Látod ennek a piacnak a telítődését?
Igen, hiszen a színház mégiscsak rétegműfaj, ezért is igyekszünk nyitni más területekre a Ma este Koncerttel. Egyelőre azért korántsem értük még el a teljes piacot, sem fogyasztóban, sem színházi partnerek számában, bőven van még hova fejlődni.
Buzdítanál másokat saját vállalkozás indítására?
Nem mindenkinek való ez az életforma, kell hozzá egy habitus. De ha van egy ötleted, és érzed magadban a motivációt ennek megvalósítására, akkor ne hezitálj,szánd rá az időt, hogy megtudd, hogy meg tudod-e csinálni, és neked való-e a vállalkozás. Messze nincs szó itt arról, hogy hidakat kell felégetni: ha egy multinál jó voltál és később inkább mégis arra vágysz, vissza fognak venni. De nem nekimenni mindig zavarni fogja az embert, mert minimum kihagy egy nagyszerű tapasztalatot.
Zárszó?
Menjetek színházba, mert az menő!
(Forrás: Ma Este Színház!)
Kövessetek minket és írjatok nekünk, ha tetszenek a hello.idea interjúk! Javasoljatok fiatal vállalkozókat, márkákat, ötleteket, akikről szívesen olvasnátok, és mi beszélgetünk velük!
