A be-novative egy internetalapú, az egyéni és kollektív kreativitás kiaknázásán alapuló program, amely lehetőséget teremt nagyvállalatok vezetőinek és munkavállalóiknak arra, hogy együtt ötletelve fejlesszék cégüket és támogassák a szervezet innovációs folyamatát.
A magyar vállalkozás a NASA és a Google által alapított Singularity University közép-kelet európai régióban megrendezett 2012-es nemzetközi innovációs versenyének győztese. A hazai tech cégek közül pedig szinte az egyedüli, amely többször megjárta már a Szilícium-völgyet, és bejárása van a legmenőbb globális szakmai konferenciákra, mint például a TechMatch Europe vagy a Morgan Stanley által szervezett CTO Summit.
Várnagy Priszcilla vízionárius vezető, akitől megtudtuk, hogy az iskolai különcség a későbbiekben nagyon jó dolgokhoz vezethet, hogy milyen női vezetőnek lenni és, hogy a startupoknak a pénzt költeni kell, nem ülni rajta.
Igazi magyar startup sikersztori következik, amit már az egyetemeken is tanítanak.
Miről szól a be-novative?
Nagyvállalatoknak segít abban, hogy munkavállalóikat minél nagyobb számban motiválják arra, hogy osszák meg a vezetőséggel fejlesztési javaslataikat egy 25-30 perces kreatív „játék” keretében, majd ezeket együtt értékelve (lehetséges hatás és megvalósíthatóság szempontjából) találjanak ki új utakat termékeik, szervezetük, vállalatuk fejlesztése számára.
Priszcilla elárulta nekünk, hogy jelenlegi termékük bár elsősorban nagyvállalatokra van szabva, hamarosan indítanak belőle egy közösségi verziót is. Ez lehetőséget teremt majd KKV-k és civil szervezetek számára, hogy egy játékos folyamat keretében olyan ötleteket, potenciált szabadítsanak fel, amelyekről korábban talán nem is gondolták, hogy létezik. Ráadásul ez elérhetővé teszi számukra, hogy a rendszer többi szereplőjével kapcsolatot létesítsenek, egymást segíthessék.
"feltételezésem szerint segíteni kell az embereknek abban, hogy a bennük rejlő kreatív potenciált társaikkal kiaknázhassák, még akkor is, ha a személyiségük, erőforrásaik vagy a tapasztalati hátterük ezt elsőre nem is teszi számukra elérhetővé"
Honnan jött az ötlet?
Már gimnazista koromban hihetetlenül zavart, hogy rengeteg olyan dologgal kell foglalkoznom, olyan tantárgyat kell tanulnom, amelyről úgy éreztem, számomra nem teremt értéket. Például én már akkor tudtam, hogy pszichológia szakon szeretnék továbbtanulni, amihez a sulim tudásbéli segítséget nem tudott nyújtani. Ezért egy nap gondoltam egyet, és a szüleimmel közösen minden tanárnak és az igazgatóságnak bejelentettem, hogy én magántanuló akarok lenni, mert tisztességgel fel akarok készülni az egyetemre, és erre szerintem úgy, hogy be kell járnom órákra, nincs lehetőség. Tudom, hogy ez különcködésnek tűnik, de korábban rendszeresen csináltam olyanokat órákon, hogy elkezdtem teljesen más témában könyvet olvasni, mint amiről az adott óra szólt. A jegyeim így is jók voltak, úgyhogy ez nem igazán zavarta sem a tanárokat, sem az osztálytársaimat. Amúgy sem igazán érdekelt, hogy mások mit gondolnak, vagy hogy kicsit kívülálló vagyok.
Volt azonban néhány tanár, aki bár másokhoz hasonlóan engedélyezte a kérésem, elmondták, hogy szerintük az, hogy magántanuló akarok lenni, alapvetően nem az egyetemre való felkészülésemet segíti, hanem csak menekülés valami elől. Ezen nagyon elgondolkodtam, és rájöttem, hogy valahol igazuk van, kicsit tényleg kívülállónak éreztem magam, és erre valóban nem megoldás a „kilépés”. Úgyhogy végül az utolsó két évet is rendesen jártam ki a gimnáziumban, és bár a különcségi érzésem nem szűnt meg, az egyetem pszichológia szakán igaz barátokra, sőt, mára kollégákra találtam. Az itt elkezdett ötletem vezetett végül a be-novative alapötletéhez.
Feltételezésem szerint ugyanis segíteni kell az embereknek abban, hogy a bennük rejlő kreatív potenciált társaikkal kiaknázhassák, még akkor is, ha a személyiségük, erőforrásaik vagy a tapasztalati hátterük ezt elsőre nem is teszi számukra elérhetővé. Ezt egyébként a kreatív és klasszikus közoktatás közötti különbség tökéletesen visszatükrözi: Egy kreatív oktatásban részesülő tanuló hosszú távon könnyebben megbirkózik a kritikákkal és könnyebben tud csoportban dolgozni (miután ugyanis együtt jelölnek ki célokat és ahhoz képest az elvégzett feladatot a tanárral és diáktársaikkal közösen értékelhetik, kialakul bennük egy belső kontroll, jobban bíznak saját tudásukban és kevésbé függnek kizárólag a világ értékítéletétől). Ugyanakkor egy klasszikus oktatásban részesülő személyben nem alakul ki ez kritikákat bíró és azokat konstruktívan kezelő szemlélet, ki vannak szolgáltatva a környezeti tényezőknek, nem tűznek ki saját célokat sem. Ennek megértésében segített amúgy a pszichológia.
(Az alapító: Várnagy Priszcilla, forrás: be-novative)
Mit gondolsz, mitől egyedülálló / új az, amit csinálsz?
Teljesen egyedülálló az, amit csinálunk. Célok tekintetében persze vannak más hasonló babérokra törő eszközök - szoftverek - amelyek szintén szeretnék támogatni a munkavállalói ötletek összegyűjtését, értékelését. Viszont maga a megoldás, a folyamat – hogy játékos formában akár tömegek tudnak együttműködni a termékünkön keresztül 25-30 perc alatt is – az egyedi.
"rengeteg segítő véletlen összejátszása után (jött létre a be-novative)"
Hogyan alakult az ötleted vállalkozássá? Egyenes út vezetett hozzá?
Egyáltalán nem. Egyetem alatt dolgoztam egy kutatás-fejlesztéssel foglalkozó cégnél, a Trebag Kft.-nél, ahol az ottani cégvezető támogatása mellett lehetőségem nyílt írni egy EU-s pályázatot a be-novative alapötletének csírájával. Ezt viszont annak idején csak az infókommunikáció területére tudtam beadni (ezen belül volt csak nyitott pályázat az önbizalom és kreativitásfejlesztés témájában), úgyhogy szembesülöm kellett azzal, hogy egy olyan területre kell kiterjesztenem az ötletem, amihez nem értek. Mi az az infókommunikáció? Hogyan terjeszem ki az ötletemet új területre?
Emiatt a kihívás miatt sokan le is akartak beszélni az egészről. Én viszont úgy gondoltam, hogy belevágok. Sok munka volt vele, de bejött: a Trebaggal és az általam meghívott, felkért nemzetközi konzorciummal végül nyertünk ezen a kiíráson fél millió eurót, azonban az ötlet nagyobbra nőtt az előre tervezett pályázati kereteknél, így hamarosan kellett egy cég is a termék és a vízió megvalósítására, innentől datálódik a be-novative.
Azt kell, hogy mondjam, hogy rengeteg segítő véletlen összejátszása után.
A környezeted hogyan fogadta a vállalkozásindítást?
Arra számítottam, szinte már fülemet-farkamat behúzva, hogy a legtöbb hozzám közeli ember elutasító lesz ezzel kapcsolatban: mivel jó munkám volt, megbecsültek, sikeres voltam, miért kockáztatnék azzal, hogy kilépjek? Ennek ellenére mindenki azt mondta, hogy „Na végre, képes vagy rá, mindig azt gondoltam, hogy te meg tudod csinálni!” Persze, amikor látták, hogy az elején mennyi szenvedéssel, nehézséggel jár ez az egész, akkor voltak aggódó hangok, hogy lehet, hogy ez mégsem lesz annyira jó irány. De az idő előrehaladtával végül mindenki megnyugodott.
Milyen kezdeti nehézségeitek voltak?
A cégalapítás után sikerült angyaltőkét bevonnunk, hogy tapasztalatokat gyűjthessünk Amerikában, ez a forrás viszont gyorsan elfogyott és nagyon stresszes volt úgy hazajönni a Szilícium-völgyből, hogy ott volt a tudat, hogy az alap bár megvan, nincs miből továbblépni. Ezért volt irtózatosan fontos, hogy a víziónkat világossá tegyük mások, például későbbi csapattársaink és a befektetők számára, még ilyen helyzetben is, mert egyről a kettőre csak így lehet lépni.
"én abban hiszek, még ha talán vakmerő is, hogy ha van pénzünk, azt költsük az elején arra, hogy minél rövidebb idő alatt megtudjuk, hogy egy ötlet jó-e, működik-e, vagy sem, és min kell változtatnunk, hogy évek alatt működőképessé tegyük"
Ment valami könnyebben?
Mások számára meglepően könnyűnek tűnt a tőkebevonásunk, mert már az indulás után sikerült ezt azonnal elérnünk. Sokan amúgy nem értették, hogy ezt a forrást miért használtuk fel olyan gyorsan. De én abban hiszek, még ha talán vakmerő is, hogy ha van pénzünk, azt költsük az elején arra, hogy minél rövidebb idő alatt megtudjuk, hogy egy ötlet jó-e, működik-e, vagy sem, és min kell változtatnunk, hogy évek alatt működőképessé tegyük. Ennek az információnak a birtokában az is könnyebben ment, hogy érdekessé váljunk Amerikában, hogy kérdezzenek tőlünk, hogy meg akarják tudni, hogy kik vagyunk és mit csinálunk.
Priszcilla szerint ugyanis, és ebben a gyakorlatban máig nagyon hisz, inkább derüljön ki előbb egy cégvezető számára, hogy az ötlete működik-e, főleg nemzetközi viszonylatban. Ha esetleg mégsem működőképes, akkor idejekorán változtasson, mint várjon, mondjuk két évet, amikor már a nagyobb költségráfordítás miatt akár el is veszíthet mindent.
Milyen érzés volt az első ügyfél megszerzése?
Jó volt. Bár ennek a sikernek még nem tudtam felhőtlenül örülni, mivel az első ügyfelünk egy olyan cég volt, amelyik már korábbról ismert minket. Ismertek engem, a csapatot, a terméket, a víziót, és azt a sok mindent is, amin a kezdetektől fogva átmentünk.
Ezért inkább a második ügyfelünk megszerzése volt az igazán nagy siker, ott semmilyen korábbi kapcsolattal nem rendelkeztünk, így tudtam, hogy pusztán a termékünket értékelték.
"egy vezető nem engedheti meg magának, hogy ne legyen precíz, mert ilyen kicsi dolgok is befolyásolhatják a cég további fejlődését"
Hoztál olyan rossz döntést, amibe majdnem belebuktatok?
Olyan döntést nem hoztam, ami a cég végét jelenthette volna. De voltak olyanok, amelyekre nem vagyok büszke, és azokból mindig úgy próbáltam tovább lépni, hogy soha többet ne forduljon elő. Az egyik ilyen eset az online naptárkezelés: egyszer két potenciális ügyfélmegbeszélést is egyazon időpontra szerveztem, és nagyon rosszul éreztem magam, amikor a csapatnak be kellett jelentenem, hogy hibáztam, és valamelyik egyeztetést le kell mondanom. Ebben amúgy nem is a rászervezés zavart, hanem inkább az, hogy egy vezető nem engedheti meg magának, hogy ne legyen precíz, mert ilyen kicsi dolgok is befolyásolhatják a cég további fejlődését.
A másik eset pedig az volt, amikor Amerikában elmentünk a TechCrunch-ra. Az utólag értékelve lényegében fölösleges volt. Mármint nem maga az út, hiszen abból újfent sok tapasztalatot gyűjtöttünk, hanem a standunk a TechCrunchon, arra utólag nem feltétlenül volt szükségünk. De nem hibáztatom magam, mert akkor még nem tudtam, hogy mi éri meg igazán.
A TechCrunch a világ egyik vezető IT szakmai portálja, amely cikkeiben a területen működő legmenőbb startupokkal és cégekkel foglalkozik. Az online magazin ezen kívül rendszeresen szervez nagyszabású konferenciákat Amerikán belül és kívül, ilyen a Disrupt nevű legnagyobb IT konferenciájuk, mely évente ezreket gyűjt, melyre be lehet kerülni ingyenesen verseny útján, de dollár ezrekért standot is lehet vásárolni.
(A Szilícium-völgyben, forrás: be-novative)
Azóta fejlesztettél valamit?
A naptárszervezést igyekszem nagyon megtanulni – nevet Priszcilla. Már csak azért is törekszem erre, mert én inkább a nagy dolgokkal szeretek foglalkozni, a hosszú távú víziókkal, és a mindennapi szervezés, a túlzott rendszerben élés, nehezemre esik. De igyekszem fejlődni!
"ahogy én látom, egy idő után sok vállalat egyszerűen elfelejti mi a víziója, és éves pénzügyi tervekben gondolkodik, szem elől tévesztve, hogy a céget mire alapították, milyen értéket akar közvetíteni; ezt mi szintén el akarjuk kerülni"
Van olyan dolog, amit más cégnél láttál, és örültél, hogy az nem veletek történt?
Ilyen most nem jut eszembe. De van két olyan dolog, ami viszont láthatóan több céget (fiatal és nagyobb, ismertebb vállalkozásokat is egyaránt) jellemez, és azon az úton mi nem akarunk haladni. Az egyik ilyen a munkavállalók kizsákmányolása. Persze, itt nem arra gondolok, amikor egy induló startup nem ad hatalmas fizetést új alkalmazottainak, mert forráshiány miatt nem is tudna. Hanem arra, amikor egy vállalkozás elkezd nőni, elkezd komoly bevételeket realizálni, és a fejlesztések után fennmaradt bevételeket aránytalanul osztja el a vezetők és a munkavállalók között. Teszi mindezt úgy, hogy annak a bizonyos bevételnek jelentős hányadát éppen azoknak köszönheti, akik a munkát elvégzik. Ezért mi úgy vagyunk vele, hogy a csapatagokat mindig meg kell becsülni, hiszünk a munkavállalói részvényopciós programban.
A másik a vízió és az éves célok követésének kérdése. Ahogy én látom, egy idő után sok vállalat egyszerűen elfelejti mi a víziója, és éves pénzügyi tervekben gondolkodik, szem elől tévesztve, hogy a céget mire alapították, milyen értéket akar közvetíteni. Ezt mi szintén el akarjuk kerülni, mert ezzel az értékteremtés elvész, pedig azzal lehet a munkavállalókat is motiválni.
Van olyan dolog, amit máshogy tettél volna?
Korábban volt egy belső vitánk arról, hogy a termékünket nagyvállalatok számára, vagy nagyvállalatok és kisebb vállalatok, vállalkozások számára is elérhetővé tegyük-e. Én akkor elfogadtam mások véleményét, és emiatt az elmúlt 2,5 évben csak nagyvállalati irányba haladtunk. Erről a döntésemről csak a következő hónapokban fog kiderülni hogy helyes lett volna-e hamarabb indulni, én szívem szerint már 1,5 éve megléptem volna ezt, és ezért fogunk most mások felé is nyitni.
Ott tartasz most, ahol az első nap szerettél volna?
Ott még nem tartunk, hiszen a célom és az alapelképzelésem egy több kontinensen jelenlévő, a benne dolgozók és ügyfeleik számára egyaránt értéket teremtő vállalkozás megteremtése volt. De elég jó úton haladunk ahhoz, hogy ezt elérjük, még ha a folyamatot néha lassúnak érzem.
"mára rájöttem, hogy érdemes segítséget és tanácsot is kérni azoktól, akik már eljutottak oda egy bizonyos témában vagy területen, ahova mi is szeretnénk"
A kezdés óta mit tanultál magadról és a vállalkozásépítésről?
Azt, hogy a precizitás és a határok megteremtése nagyon fontos, egyéni és csapat szinten is. Ezért is alkalmazunk egy komplex időbeosztási rendszert, amivel éves, negyedéves, havi, sőt, heti szintre tudjuk bontani az előttünk álló feladatokat, és azok megoldását. Ennek köszönhetően minden hétfőn, kora reggel, bár nem voltam korábban lelkes koránkelő, beiktattam egy olyan időszakot, amikor adott hétre vonatkozóan átgondolom, hogy mivel kell nekem, illetve nekünk foglalkozni, ezt csapatmegbeszélés követi. Régen ez számomra elképzelhetetlen volt, nem szerettem a kötöttségeket, de ezt ugye már említettem, hogy én mindennap azt szerettem csinálni, amihez éppen kedvem volt. Mégis, a be-novative mellett világossá vált, hogy szükséges egy stabil rendszer kialakítása, máskülönben nem lehet építkezni.
Emellett a másik az, hogy megtanultam, milyen női vezetőnek lenni. 20-21 évesen például, egy egyetemi szervezet vezetőjeként, szinte egyedül szerveztem meg egy szakmai konferenciát. És bár ez jól sikerült, úgy voltam vele, hogy annyi teher volt a vállamon, hogy azzal nőként nem tudok megbirkózni. Ezen kívül hol visszahúzódónak, hol extrovertáltnak, hol anyáskodónak, hol férfiasnak éreztem a fellépésemet. Végül rájöttem, hogy attól még, hogy egy nő magabiztos és határozott, még nem feltétlenül lesz férfias, ahogy anno a túlzott teher sem azért nyomott, mert nőként nem viselem el a felelősséget, hanem azért, mert egyszerűen túlvállaltam magamat. Mára rájöttem, hogy érdemes segítséget és tanácsot is kérni azoktól, akik már eljutottak oda egy bizonyos témában vagy területen, ahova mi is szeretnénk.
Ha már vezetői szerep, milyennek gondolod magad benne: ösztönösen döntőnek vagy tervezgetősnek? Illetve könnyen, vagy nehezen delegálónak?
Az első kérdésre azt mondanám, hogy mindkettő. Sok esetben ugyanis ösztönös és intuitív vagyok, de szeretek aprólékos terveket készíteni is, nem jelent gondot. A delegálással kapcsolatban pedig szerintem sokat fejlődtem, de azért ott is van még hova.
Honnan nyersz inspirációt?
Beszélgetésekből nagyon. Főleg olyanokkal, akiknek nincs közük a céghez, ismerőseimtől, barátnőimtől és a barátomtól mindig - utazások és kirándulások is tökéletesek erre, amikor a táj szépsége is megihlet mindkettőnket. De szeretek online történeteket, blogbejegyzéseket is olvasni, ezek is nagyon inspirálóak!
"szerintem minden cégalapító-vállalkozó számára fontos kell, hogy legyen, hogy az ember értse a saját cégét, annak működését"
Kiben bízol, ha üzletről van szó?
A munkatársaimban megbízom, de ennek szerintem természetesnek kell lennie, függetlenül attól, hogy a nehézkes delegálási hajlandóságom például árulkodhatna bizalomhiányról. De nálam ez tényleg nem erről szól. Számomra egyszerűen fontos, de szerintem minden cégalapító-vállalkozó számára fontos kell, hogy legyen, hogy az ember értse a saját cégét, annak működését. Tehát minden ötletet meghallgatok, és ha értem a logikát, értem a hasznosságot, akkor maximálisan megbízom a másikban és az ő ötletében és kitaláljuk a közös megoldást. De ha ez a konstruktivitás nincs meg benne – és lehet valaki bármennyire jó munkatárs, vagy barát –, akkor nem fogom elfogadni a felvetést.
Mit szeretnél kérdezni a következő interjúalanyunktól?
Tóth Orsi (Drungli) – Hogyan őrzöd meg testi/lelki egyensúlyodat: Lelkileg úgy, hogy szerencsémre egy nagyon stabil és boldog párkapcsolatban élek a kedvesemmel. Testileg meg igyekszem magam, főleg futással karbantartani. Jó zene, pár kilométer, tökéletes felfrissülés.
"összességében, bár a példák kellenek, nem gondolkodom azon, hogy nekem van-e egzakt példaképem kell-e, akarok-e, vagy nincs, mert ez számomra nem fontos"
Vannak példaképeid?
Üzleti szempontból angyalbefektetőnkre felnézek, aki Márkus Zoltán, a Humánia HRS Group egyik vezérigazgató-tulajdonosa, mert a sikerek ellenére láthatóan meg tudta tartani emberi értékeit, és kívülről nézve a cégét is ennek megfelelően vezeti és folyamatosan növekednek, ehhez pedig konstruktivitásra sarkallja munkatársait. És ez az emberközeliség számomra fontos, mert az ő esetében tőle azt kapja az ember, amit lát vagy olvas. Nem valami teljesen mást, mint mondjuk Jobs, vagy Zuckerberg esetében, akikről mindig hírlett, hogy személyiségük nem makulátlan.
De összességében, bár a példák kellenek, nem gondolkodom azon, hogy nekem van-e egzakt példaképem kell-e, akarok-e, vagy nincs, mert ez számomra nem fontos. Lényeges viszont, hogy a Facebook és Zuckerberg történetét anno alaposan elolvastam, hogy lássam az újságokból csillogónak tűnő történet mögötti valóságot. Ez remek tapasztalat volt, nagyon inspirált ahogy a fejlődését megtervezte és kitartott mellette és azért, amit elért, ahogy a nulláról felépítette a céget, nagyra tartom.
Emberileg pedig édesapámat (Priszcilla édesapja marketingszakember) említeném, aki gyerekként sokat mondta nekem például, hogy az életben semmi sem mindegy, az embernek mindig tudnia kell, hogy mit akar – válaszul arra, amikor én valamire azt mondtam, hogy „mindegy” –, valamint arra is megtanított, hogy az életben akarással mindent el lehet érni. Én is szeretnék ennyi fontos gondolatot átadni majd a gyerekeimnek.
Szerinted megérte belevágni?
Igen. Elsősorban azért, mert a termékünknek köszönhetően rengeteg vállalatban így nem vesznek el a jó ötletek, miközben javul vele az általános munkavállalói elköteleződés és a hangulat, valamint megvalósulnak a közösség erejével a nagyobb tervek. És úgy vagyok vele, hogy bárhogy is alakul, ezekért a dolgokért, visszacsatolásokért megéri csinálni.
Szerinted a vállalkozásod egy sikersztori?
Ennél szerényebb vagyok, hogy ezt kimondjam – nevet.
Itt Priszcillától átvette a szót Nagy Andrea, a cég kommunikációs vezetője, aki elmondta, hogy ha sikernek vesszük, hogy egy cég kicsivel több, mint két év alatt egy ország (egyik) nemzetközi szinten ismert startupja lesz, és olyan elismerések tulajdonosa, mint a Singularity University által kiírt közép-kelet európai startup verseny, akkor a be-novative nevezhető egy sikeres induló történetnek.
(Singularity University: A siker, forrás: be-novative)
Külföldi terjeszkedést terveztek?
Csehországban és Dubajban már jelen vagyunk, de a további terjeszkedés egyértelmű cél.
Keresed az együttműködést más feltörekvő vállalkozásokkal?
Mostanában rengeteg munkánk van, és a következő 3-5 hónapban ez nem fog változni, de ha konferenciákon tudunk beszélgetni, akkor szívesen osztom meg a tapasztalatainkat és adok tanácsot. Később intenzívebben is igyekszünk majd segíteni (pl. tudástranszfer) más fiatal vállalkozásoknak.
Mi az a három dolog, amiért vállalkozásra buzdítanál másokat?
Az első, hogy ezzel megvalósíthatóvá válhatnak saját céljaik, vágyaik, és elmondhatja magáról hogy kísérletezve megpróbálta megvalósítani őket, akár sikerül, akár nem. Ez pedig hosszú távon lehetővé teheti a másodikat, vagyis, a saját szabadság megváltását, ami lehet anyagi, vagy tudati. Előbbit, gondolom, nem kell magyarázni, utóbbinál pedig lehetősége lesz az embernek látni, hogy a vállalkozásépítés valóban neki való-e, vagy sem. Mindkettő óriási hatással bír egy ember életére. Nem mondom, hogy könnyű út ez, de aki bele mer vágni és sikeresen veszi a kanyarokat, az sokkal gyorsabban fog fejlődni személyiségileg is, hatékonyságban, üzletileg és szervezetileg is mint bármelyik másik úton. Ez egy izgalmas gyorsítósáv, ami veszélyes, de amivel érdemes élni.
Amennyiben tetszett a be-novative alapítójával, Várnagy Priszcillával készített mostani interjúnk, akkor kövessétek a céget Facebookon és Twitteren, valamint dobjatok egy lájkot bejegyzésünknek, és persze a hello.idea-nak is, hogy hétről hétre újabb és újabb inspiráló történeteket ismerhessetek meg fiatalok magyarokról, akikről máshonnan nem biztos, hogy hallanátok.
