Képzeljük el, hogy egy olyan bringával tekerünk, amivel 100 méter és 1000 kilométer után ugyanazt a könnyedséget érezzük, persze a saját fáradtságunkat leszámítva: ugyanaz a hatásfok, ugyanaz a teljesítmény. Egy magyar találmány négy éve lázba hozta a kerékpáripart. Olyan hajtóművet találtak ki, ami alapjaiban változtatja meg a bicikliket. Ez a Stringbike.
Hogy lehet egy ilyen innovációval betörni egy évszázados hagyományokkal rendelkező piacra? Kit kell meggyőzni a fejlesztés piacképességéről? És milyen az, amikor a hajtóműhöz építik a biciklit? Kohlhéb Róbert elmeséli.
Miről szól a Stringbike?
A Stringbike egy kötélhajtású kerékpárhajtómű megoldás, amiről idővel kiderült, hogy nem áll meg egymagában, csak ha kerékpárba építve jelenik meg a piacon. Ez azért alakult így, mert a kerékpár- és vázgyárak, akikkel az elején szerettünk volna együttműködni, nem erre a típusú alkatrészre voltak berendezkedve, így nem is voltak igazán nyitottak ránk. Ezért fejlesztettünk vázat is, és megszületett a kötélhajtású kerékpár.
(forrás: Stringbike)
Mi ebben az egyediség?
Sok érdekessége van ennek a hajtóműnek. Máshogy váltasz vele sebességet, sima hajtásélményt biztosít, megálláskor automatikusan indulóállásba áll a pedál, ez mind a biciklizés élményét emeli, ami pedig praktikus, hogy teljesen tiszta, nem kell hozzá zsír.
Az évek során megtanultuk, hogy egy speciális réteg érdeklődik a Stringbike iránt: akik nyitottak az újra, fontos nekik a minőség, szeretnének valami egyedit. Ezért a biciklik készítésénél megjelentek az egyedi igényekre adott válaszok: a váz festése, a váz formája. Figyelünk a divatra és külsőleg tudatosan meg is akarjuk magunkat különböztetni.
(forrás: Stringbike)
Ez nem volt magától értetődő az elején?
Rájöttünk, hogy a technológiai megoldások az embereknek csak egy egészen csekély részét nyűgözik le és a formatervezéssel lehet ezt egyensúlyba hozni. Megtanultuk, hogy nagyon komolyan és bőven el kell látni információval az embereket ahhoz, hogy vásárlók legyenek. Ha kitesszük egy értékesítő térbe a Stringbike biciklit az emberek azt mondják jól néz ki, de nem érdekli őket milyen valójában. El kell magyaráznunk.
Mit gondolt a környezete arról, hogy vállalkozásba kezd?
Nagyon sok kétségünk volt az elején, nem áltattuk magunkat, éreztük, hogy vállalkozni nehéz lesz. És az is lett.
Én nem gondoltam soha, hogy vállalkozó leszek, más életutat jártam, de jött egy olyan pillanat (a kockázati tőkebefektetés pillanata előtt 2011-ben), amikor el kellett dönteni, hogy ezt komolyan meg akarjuk-e csinálni vagy sem.
A legelején szinte mindent mi csináltunk: gyártás, marketing, könyvelés, műszaki háttér. Szerencsére ma már fel tudtunk venni szakembereket minden fontos posztra. Lehetséges, hogy ezt az interjút se nekem kéne adnom, hanem a PR-ért felelős munkatársunknak.
Amikor a döntést meghozták, akkor mindenki mögé állt?
Igen, ezt el kellett dönteni, nem volt mese. Lantos Mihály barátommal együtt alapítottuk az első StringDrive Kft.-t, az ötlet pedig már korábbról, az egyetemi évekből származik.
De mégis hogyan született meg a Stringbike?
Először Vonhauser Olivér, illetve Rácz Gábor barátommal, aztán később Mihállyal sokat gondolkodtunk a szerkezeten, folyamatosan kísérleteztünk. Végül egy pályázat segítségével elég pénzt tudtunk szerezni ahhoz, hogy legyen egy prototípusnak nevezhető szerkezetünk. Akkora a Csepel Kerékpárgyárral összeállva összeraktunk tíz biciklit, amiket elvittünk 2010-ben egy padovai kiállításra. Szerencsére rengetegen kipróbálták és a híre körbesöpört a világon. Ekkor talált meg minket a PortfoLion is. Esélyünk lett arra, hogy más kerékpárgyártókhoz is eljussunk.
(forrás: Stringbike)
És akkor nyílt is a piac?
Ezt nem mondanám: egy bevett szereplős, bevett technológiájú piacon elég nehéz volt érdekeltté tenni a szereplőket.
Az egyik nagy gyártó vezetője azt mondta egyszer: „Tulajdonképpen ilyen is lehetett volna a bicikli, ha 100 évvel ezelőtt így alkotják meg, de máshogy alakult, úgyhogy ezt nem változtatjuk meg.” Megértettem őket, tényleg a teljes piac másra volt és van berendezkedve.
Ezen túl még milyen nehézségek adódtak?
A kerékpáros világnak sajátos szabályrendszere van, ezt nekünk is meg kellett tanulni: műszakilag, kereskedelmileg ebbe kellett helyezkednünk, saját magunkat pozícionálnunk. Azt hiszem, ha valami kisebb innovációval álltunk volna elő, akkor hamarabb befogadna a piac. Rendesen elvetettük a sulykot ezzel a hajtóművel.
A beszállítóinkkal rengeteg nehézségünk volt. 15-ből szerintem 12-től elbúcsúztunk, de hát egy termelési technológiát muszáj komolyan venni, különben nem működik a rendszer. Szerintem az elmúlt 20 évben átstrukturálódott a szakma, nehezebb megtalálni a jelenbeli igényekre a jó szakembereket, beszállítókat. De azért meg lehet őket találni, csak lehet, hogy máshol kell őket keresni.
(forrás: Stringbike)
Mit tanult magáról amióta vállalkozik?
A kudarctűrő képességem sokat fejlődött. Kulcskérdés, hogy mennyit és hogyan tudsz feldolgozni, és hogyan tudsz építkezni ezekből az esetekből. A vezetéssel kapcsolatban azt tartom nagyon fontosnak, hogy a vezető felismerje saját képességeit. Mi az, amit hiszünk. Mi az, amit tudunk. Mi az, amit jobban tudunk másoknál. És mi az, amiben segítséget kell kérni. Szerintem pusztán megérzésből nagyon nehéz jó vezetőnek lenni. Nem kétlem, hogy vannak nagyon szenzitív emberek, akiknek jobban megy ez, de szerintem vezetővé válni egy konfliktusos folyamat.
Illetve az is fontos, hogy más tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy elindítsunk valamit, és ahhoz, hogy egy üzletet nagyra növesszünk, mert ez utóbbihoz több, megfelelő képességgel bíró ember kell.
Ott tart amúgy a Stringbike, ahol az elején szerették volna?
Az volt a vízióm, hogy embereket látok Stringbike-kal az utcán, ez már megvalósult, jó érzés. Persze a nagy piac kiépítése, gyártók bevonása még hátra van. Egy minigyárat kell kialakítanunk a kerékpárgyártás teljes vertikumával: vázat, hajtóművet tervezünk, fejlesztünk és gyártatunk magunknak, összeépítjük a hajtóművet, majd a biciklit és értékesítjük azt.
(forrás: Stringbike)
Mi a jövő?
A fizetőképes kereslet megtalálása nagyon fontos, ami összekapcsolódik a biciklizés presztízsével, divatosságával. Ez lehet Magyarország és külföld is. A piacépítés a lényeg. Újabb fejlesztés, amin már gondolkodunk a mozgássérült piacra való fejlesztés, illetve a versenyzés felé nyitás.
Ez utóbbiban a legnagyobb nehézség, hogy a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség szabályai szerint ezzel a technológiával nem lehet versenyezni. Ezért csak olyan versenyen indulhatunk, ami nem kap akkora publicitást, és az eredményeink sem feltétlenül hivatalosak.
Milyen tapasztalatai vannak a hazai vállalkozói életről?
Örülnék, ha kialakulna egy olyan vállalkozási kultúra, amiben a teljesítés és teljesítmény felértékelődne: Tervezhetőbb együttműködések és stabilabb gazdasági légkör kellene. Nagyon nagy csapdába eddig nem futottunk bele, de ehhez körültekintőnek kellett lenni. A fejlesztésekhez pedig pályázható forrásokra van szükség, márpedig ebben pont a kezdő vállalkozók (a múlt hiánya miatt) nem kapnak lehetőséget. Ez segítene abban, hogy több vállalkozás induljon, és így több is legyen sikeres.
Ha társadalmilag azt szeretnénk, hogy több vállalkozás merjen elindulni, akkor az elejét, az alapítást kell könnyebbé tennünk, segítenünk kell a termékfejlesztésre koncentrálást. Mert a fejlesztés sokaknak egy mumus. Sokáig tart, sok pénz kell hozzá és nem látni, mi lesz a vége. De ettől nem szabad megijedni.
Kell, hogy kialakuljon a vállalkozás kultúrája: legyenek világosak a fogalmak, a folyamatok és nem csak annak a pár embernek, aki beleveti magát az ötletébe, hanem mindenki számára, akik velük majd kapcsolatba kerülnek, befektetőként alvállalkozóként vagy partnerként.
Ajánlaná másoknak, hogy vállalkozzanak?
Akkor kezdjenek vállalkozásba, ha világosan látják, hogy ez személyiségprofiljuknak megfelel-e. Ez az életforma ugyanis nem való mindenkinek, nem mindenki lesz ettől boldog. Egy vállalkozó életének 95 százaléka ügyintézés és lehet, hogy minimális ideje lesz a valódi ötletével foglalkozni. Ezt nem árt végiggondolni, mielőtt valaki belevág. Aki viszont ezt érti és akarja, annak menni fog.
Ha tetszett nektek a Kohlhéb Róberttel készített interjúnk, akkor mindenképpen kövessétek őket Facebook-on, valamint saját honlapjukon.
És ha újabb, a Stringbike-hoz hasonló inspiráló történetet szeretnétek olvasni, akkor nézzétek meg korábbi beszélgetéseinket és kövessetek minket (Facebook, Twitter, Instagram), mert megéri!
Ha pedig szeretnétek, hogy veletek is beszélgessünk, vagy tudtok olyat vállalkozásról, akivel szerintetek megérné leülnünk, akkor írjatok nekünk bátran: hello.idea.blog@gmail.com
És még egy kérés a végére: szavazzatok ránk a Goldenblog versenyben, a business kategóriában válasszátok a hello.idea-t. Köszi előre is, Timi és Áron.
