Létezik egy olyan magyar mobilapplikáció, amely a világ legmenőbb városait az azt leöltők zsebében tartja. Szó szerint. A PocketGuide ugyanis városok sztorijainak millióit juttatja el az emberekhez. A turisztikai iparban a „no quality-no loyalty” magatartással szemben ők azt a trendet terjesztették el, ami megfelel annak az igénynek, hogy mindenki úgy szeretne várost nézni, mintha helyi lenne.

Ezeket a helyi sztorikat gyűjtik ők össze, és tesznek így egy városi sétát valódi élménnyé. Rétai Martin alapító mesél arról, hogyan jut el egy magyar startup Amerikába és mit lehet még fejleszteni több millió felhasználó után.

Miről szól a PocketGuide?

A PocketGuide egy olyan mobilapp, ami a telefonodból idegenvezetőt csinál. Mára öt kontinens 150 városában elérhető a szolgáltatásunk, és nemsokára átlépjük a 4 milliomodik felhasználót, amivel piacvezetők leszünk az ACG (audio city guide) piacon.

Ezt hogyan méritek?

Felhasználószámban és a tartalom mennyiségében. Eredetileg amúgy klasszikus turista tartalmakat készítettünk (Top10 látványosság), de rájöttünk, hogy a platformunk arra is jó, hogy a helyieket megmozgassa, így tematizáltuk a lokális, témaalapú tudásunkat: Londonban van „gyilkosos” túránk, Budapesten „startup” túránk, Bojár Gáborral Graphisoft túránk, és rengeteg divat, gasztro és filmes sétánk.

Ez jobban megy, mint az idegenvezetés?

Igen, sőt. A turisták egyre inkább ezt használják, ezért mi is próbálunk átállni a storytelling app-ra, vagyis össze tudjuk kötni a történetmesélőket a felhasználókkal. Ezzel élményt tudunk adni bárkinek, mert egy város története kimeríthetetlen. Ráadásul szinte végtelen mennyiségű téma van, amihez rengeteg író kapcsolódhat. Szinte akárki. Mára már úgy kezeljük a PocketGuide-ot, mint egy médiacéget. 100-150 íróval dolgozunk együtt, turisztikai cégekkel tudunk összeállni (pl. Hop On-Hop Off városnézőkkel, Grayline) és szponzor márkákkal együttműködni, például telekom cégekkel (Magyar Telekom).

Mitől különlegesek ezek a tartalmak?

Teljesen audiovizuális lokális tartalmak. Nem tudok más olyan szolgáltatást, amelyben egy stand-up comedy színész meséli el neked New York sztorijait.

A környezeted hogyan fogadta, hogy vállalkozol?

Villamosmérnök vagyok, és én nagyon szeretem a szakmámat, mert rengeteg alkotási lehetőség van benne, ráadásul létező, megfogható dolgokat alkotunk. Egyetemista koromban nagyon meg tudtam élni ezt az alkotási élményt annak ellenére, hogy szörnyen elavult szoftverekkel dolgoztunk. Az embernek adott volt a kattanása: egy egyetemi haverral megcsináltunk egy keltető gépet és ezzel szabadon tudtunk kísérletezni, tudtunk erről szabadon beszélgetni szakemberekkel. Aztán rájöttem, hogy a kockázatvállalási hajlandóságom sokkal nagyobb, mint másoké és beiratkoztam a Közgázra is. Ott a kísérletezések mellé megtanultam a piacot is kezelni. Ez a kettő tudás pedig összeért: ha már csinálunk valamit, legyen hasznos is, valaki használja, adjuk el.

Nem úgy álltunk hozzá, hogy vállalkozzunk, hanem, hogy megvalósítsuk az ötleteinket. Az orvos anyukám nem lepődött meg ezen, már gyerekkoromban is kísérletezgető voltam, de a mai napig mérnöknek mutat be, nem vállalkozónak.

Fiatal korod ellenére?

Az informatikában az a legjobb szerintem, hogy nem ismeri a korod. Nem olyan, mint egy orvos, aki végig kell járja a ranglétrát akármennyire tehetséges. Ha vállalkozol és internet van a kezedben, akkor az a lényeg, hogy jó ötleted legyen.

Mik voltak a nehézségek?

A pénz volt a legkomolyabb akadály. Akkor nem volt startup, VC, Jeremie alapok, semmi. Voltak angyal befektetők, akik tudtak támogatni minket. Ebből következik, hogy ki kellett tanulni a showműsor szerepet: azt hogy hogyan pitchelj, vagyis, hogy hogyan adj elő. Nekem ez kiesett a komfortzónámból. A startup világnak ezt a show részét meg kellett tanuljam. A harmadik, hogy annyira nem volt még bejáratva a startup kultúra. Például nem tudhattad, hogy mennyit és miért kérhetsz: milyen szerződés kell, kit hívj segítségül, mi sok, mi kevés.

És most?

Most azon dolgozunk, hogy a startupunkat egy óriási élményalapú platformmá duzzasszuk és ehhez partnerségekkel, celebekkel felhasználói bázist növeljünk. Egyszerűen ahhoz, hogy a PocketGuide globális szintre lépjen, nagyon sok felhasználó kell és talán még annál is több pénz (sokkal több, mint ami egy Jeremie-ben benne van). Ezért valami mindig hiányzik az egyenletből: vagy nagyon jó a termék, de kevesen használják; vagy megvan az ötlet, de nincs mögötte struktúra; vagy jó az ötlet, de nincs még ott a minőség. Reggel felkelsz és ezt próbálod szinkronban tartani, hogy megcsináld a víziódat. Ezen dolgozunk folyamatosan.

Mire kell leginkább figyelni ebben a megvalósításban?

Arra, hogy fókusz nélkül könnyen meglehet halni.

Mik a legfőbb tapasztalatok?

1) Nincs kiszállás. A startup egy kőkemény maraton. Egy csomó ember csak azt gondolja: én startupper akarok lenni, de nincs termék a kezében. Olyan nincs, nem is értem. Ezt az élményt nem tudja megkapni ötlet nélkül. A termék viszi a showt, és ezt meg kell érteni.

2) Kell egy belső erő: ki kell választanod, hogy kire és mire hallgatsz. Van, akinek tetszik majd és van, akinek nem, akik ráadásul rengeteg jó és rossz tanácsot adnak. Ha nem hiszel saját magadban, akkor ez a rengeteg hang szétszed és eltévedsz.

3) Ha globálisan akarsz működni, akkor pedig kell egy külföldi menedzsment, hogy a külföldi kapcsolatokat kiépítsd. A magyar piac nagyon jó műhely, nagyon jó a szoftverünk, de üzletfejlesztésben és salesben nem erősek a magyarok, ehhez túl kicsi a piac.

Amúgy egy pici magyar startupot hogy fogadnak külföldön?

Az az igazság, hogy ha van mögötted kellő letöltés szám, akkor az megadja neked a figyelmet. De nem ugyanazon a szinten vagy, ezt el kell ismerni. Nem abból a kultúrából való vagy, nem ismersz korábbról senkit, nem tanítják sehol, hogy tárgyalj ezekkel a befektetőkkel. Ezeken a dolgokon csak a hit és a felkészülés tud átlendíteni.

Félsz a kudarctól?

Félelem mindig van. De az az igazság, hogy amit eddig elértünk, már nem tudják elvenni.

Hogy látod a hazai vállalkozói kultúrát?

Van egy bizonyos képesség, ami itthonról hiányzik, de ezt már említettem: szerintem a vállalkozók és a befektetők is kevésbé kockázatvállalók, holott ha tényleg kockáztatnának, hamarabb beakadhatna valami jó.

Illetve ami még van, az egyfelől némi nagyképűség – sok esetben a semmire –, másfelől pedig a nem kellő segítőkészség, holott beszélgethetnének egymással a vállalkozók, lehetnének nyitottabbak. Ennek híján nem áramlik az információ és emiatt csomó ember elköveti ugyanazokat a hibákat.

Ha már egyszer megcsináltad, akkor segíthetsz a többieknek is. Ettől lesz igazi közösség.

Ajánlanád másoknak is a vállalkozói létet?

Mindenkinek ajánlom. Leginkább úgy, hogy egyetem mellett kitalálsz valamit és azzal kísérletezgetsz. Ha akkor nem teszed meg, akkor vagy elindulsz a multik világába és betagozódsz, vagy utána ott állsz, hogy hogyan is vállalkozz. Egyetem alatt ugyanis könnyebb irányokat ízlelgetni, mert nincs kockázatod, meg tudod ismerni saját magad, a társaidat.