A Cultivo minden hónapban olyan tematizált estére hívja a fiatalokat, ahol izgalmas workshopokat hallgathatnak végig, szabadon inspirálódhatnak és, ahol alap a networking.
Baji Betti és Devecseri Gergő bő egy éve indították el a sorozatot, ami azóta hobbiból vállalkozás lett, a Cultivo pedig egyre népszerűbb a budapesti fiatalok körében. Hogyan lehet egy szakmai workshopot bevinni a Trafiq-ba vagy az Ötkertbe, mi a siker kulcsa, és lehet-e még tovább fejleszteni ezt a koncepciót?
Gergő minden hónapban adja a túlórát, nekünk pedig most egy interjút.
Honnan jött a Cultivo ötlete?
Eredetileg nem is a Cultivo volt az ötlet, hanem egy gyakornoki kapcsolati háló kiépítésén gondolkodtam.
Az egésznek a háttere, hogy elkezdtem a Createam reklámügynökségnél dolgozni, mint rendezvényszervező asszisztens, és ez éppen egy olyan időszakra esett, amikor rengeteg volt a munka, sokat voltunk bent, elöntöttek minket a projektek. Ebben az időben zöldfülű pályakezdőként sokat foglalkoztam a karrier utammal. Azt gondoltam, hogy rajtam kívül még van egy csomó hasonszőrű ember, akiket ez ugyanúgy foglalkoztathat. Szerettem volna velük megismerkedni, szerettem volna velük beszélgetni. Arra gondoltam, hogy jöjjünk össze és bulizzunk. Ez volt a „gyakornok mulató” munkanevű ötletem. Egy csomó emberrel beszélgettem erről és pörögtem rajta, hogyan lehetne megcsinálni. Sokszor azt a visszajelzést kaptam, hogy az, hogy az emberek gyakornokok, még önmagában nem fogja őket összehozni. De én hittem benne, mert ez egy olyan közös életszakasza a fiataloknak, amikor a karreierhez való hozzáállás meghatározó. És ez igenis közös nevező.
Az ötletet végül felvetettem egy csapatépítő hétvégén Pap Csabának, aki rendezvényigazgatóként főnököm és mentorom is volt egyben. Csabi az elejétől fogva támogatta az ötletet és hagyott szárnyalni az kidolgozásban, éppen ezért nagyon sokat köszönhetek neki én is, és a Cultivo is.
„olyan embereket hívunk meg, akik hitelesek, valódi idolok tudnak lenni”
Hogyan lett az ötletből rendezvény?
Rengeteg átmelózott és átfröccsözött éjszaka után megszületett a végleges koncepció, és ott álltunk, hogy akkor ezt már meg is kéne csinálni. Akkor találkoztam Baji Bettivel, aki csatlakozott hozzánk. Ő projektmenedzserként zseniálisan le tudja fordítani a kreatív ötleteket a valós világra. Az ő pörgős személyisége kellett ahhoz, hogy a sorozat megvalósuljon.
(Baji Betti és Devecseri Gergő, f: www.facebook.com)
„ha valamit kitalálsz, és ezer véleményt meghallgatsz, akkor is tartsd magad a koncepcióhoz”
Mi volt a legnagyobb tanulság ebben az időszakban?
Ha valamit kitalálsz, és ezer véleményt meghallgatsz, akkor is tartsd magad a koncepcióhoz. Annyiszor van, hogy akinek elmondod, az mást ért alatta, vagy akinek kéne, az mégsem érti meg és, ha a rengeteg vélemény között elengeded az alapvető gondolatot, akkor elveszhet az egész.
Milyen volt az első Cultivo?
Az Uri Muriban volt még az Andrássyn. Úgy indult az egész, hogy bementem a Baldaszti’s-ba és azt mondtam, hogy még nem volt ilyen rendezvény, de szerintem tutira működne, úgyhogy csináljuk meg. Megdöbbentett, mennyire nyitottak voltak rá, azonnal azt mondták, hogy menjen. Nagyon rizikós volt, de mi Bettivel teljes vállszélességgel mögé álltunk és mindenkinek azt mondtuk, hogy ez egy király dolog. Az emberek pedig elhitték, ott volt 220-240 ember, és tényleg jól sikerült. Utána már mertünk nagyot álmodni és a másodikat már nagyobb helyre vittük, az Akváriumba.
(Cultivo élesben_1, fotó: Márk Somay - www.facebook.com)
„egyik alaptételünk, hogy a Cultivoért ne fizessenek az emberek”
Mit gondolsz, mitől új az, amit csináltok?
Ez összetett kérdés. Egyrészt azt hiszem, hogy jól kommunikálunk a közönséggel, értjük őket. Ez nem nagy érdem, hiszen egyszerű a dolgunk, mivel a Cultivo közönsége mi magunk is vagyunk. A koncepció attól hiteles, hogy ez valóban egy alulról jövő kezdeményezés, amit személyes ambíciók motiváltak.
A másik újdonság a helyszín, és előadó választás. A Cultivo-t nem egy egyetemi előadóban csináljuk meg, hanem egy szórakozóhelyen. Vagyis azt mondjuk, hogy a networking itt könnyebben megy és mi ennek teret adunk. A meghívottak kiválasztását pedig sok beszélgetés és tájékozódás előzi meg. Olyan embereket hívunk meg, akik hitelesek, valódi idolok tudnak lenni. Nem mellesleg van egy elég aprólékosan felépített arculati és logisztikai hátterünk. Lehet, hogy apróságnak hangzik, de mi még arra is figyelünk, hogy a hoszteszeknek egyforma árnyalatú vörös rúzsa legyen. Ez nem szakmai kérdés, inkább csak jól esik szépet csinálni.
Vagyis Gergőék kiemelik a tudásátadást, a networkinget a hagyományos oktatási keretből, és egy célcsoport-releváns helyre teszik át. Este, szórakozóhelyen, az előadókkal is kötetlen helyzetet teremtve. Adódik a kérdés, hogy akkor a konferenciáért, egy ilyen jól szervezett élményért, nem kell-e fizetni?
Nem, az egyik alaptételünk, hogy a Cultivoért ne fizessenek az emberek.
(Cultivo élesben_2, f: www.facebook.com)
„úgy voltunk vele, hogy az első évet akkor is megcsináljuk, ha fene fenét eszik is, mert akartuk látni, hogy meg tudjuk-e csinálni”
Akkor hogy lehet ez egy vállalkozás? Mikor vált azzá?
Úgy voltunk vele, hogy az első évet akkor is megcsináljuk, ha fene fenét eszik is, mert akartuk látni, hogy meg tudjuk-e csinálni. Azért egy év, mert egy ilyen rendezvénynél kell egy hosszabb időszak, amíg beég az emberek fejébe a márka.
Akkor kezdtünk el igazán márkaként is gondolni rá, amikor már a negyedik, ötödik alkalommal is teltházat tudtunk csinálni és jó visszajelzéseket kaptunk. Az emberek visszajelzése erősített meg abban, hogy ez nem csak egy meetup. Azt mondták, hogy adtunk nekik egy helyet, ahol ismerkedhetnek, és ezt élvezik.
Aztán a Cultivo első szülinapját azzal is megünnepeltük, hogy lett egy Cultivo Kft.
Mi változott ettől?
A felelősség. Előtte már csak a buli miatt is lenyomtuk az egy évet, azóta viszont már a gazdasági oldalát is komolyan kell venni. Most már tudunk a szponzoroknak is olyat mutatni, hogy befektessenek egy egész évbe. Mindezt anélkül, hogy megerőszakolnánk az alapötletet, vagy a vendégeknek bármilyen kényelmetlenséget okozzunk.
Mikor jött el a pillanat, amikor érezted, hogy működik?
Több ilyen volt. Először, amikor az Uri Muriban voltunk és valamiért kiugrottunk Bettivel, mentünk vissza és állt a sor a hely előtt. Egymásra néztünk, hogy akkor ezek az emberek most hozzánk jönnek?
A második az első startup-os Cultivo előtt volt a Trafiq-ban, amikor a sarkon túl az Arany János utcán is álltak az emberek, pedig nem gerjesztettük a sort.
De az ilyen pillanatok szerencsére nem csak sorokhoz köthetőek Gergő életében.
Engem az elismerés nagyon épít, amikor valaki megy haza a Cultivoról és azt mondja: „köszi Geri”, az esik a legjobban, akkor látom, hogy működik és megéri csinálni.
(Cultivo élesben_3, fotó: Márk Somay - www.facebook.com)
Nagy mérföldkövek?
Amikor a Design Terminál felkért, hogy rendezzük meg a Central European Fashion Days konferenciáját, az nagyon menő pillanat volt, vagy amikor a VOLT Fesztiválra lehívták a Cultivot.
(Cultivo @ VOLT, f: www.facebook.com)
„őszintén, kicsit azt hiszem igen (fejembe szállt a siker). (…) szerencsére azonban vannak körülöttem olyan emberek, akik visszarángatnak”
Nem szállt a fejedbe a siker?
Őszintén? Egy kicsit azt hiszem igen. Az első három rendezvény minden elvárásunkat felülmúlta, és akkor volt egy pillanat, hogy elhittem. Szerencsére azonban vannak körülöttem olyan emberek, akik visszarángatnak. Tudom, a Cultivo-nak és nekem is rengeteg fejlődésre van még szükségünk, egyszerűen nem lehetsz mindig mindenben zseniális. Pőcze Balázs mondta egyszer, hogy az is nagyszerűen definiál egy embert, ha valamiről azt mondja: „Ebben még nem vagyok elég jó, tanulnom kell még”. Ezt én jól zsebre raktam, és próbálok alázattal állni a feladatokhoz.
Mit gondolt a környezeted a Cultivoról? Kihez fordultál tanácshoz?
Csabát már említettem, neki nem lehetünk elég hálásak, mentorként, barátként mindig támogatott minket.
Azokkal az emberekkel pedig, akikkel akkor együtt dolgoztam, például szabadúszó grafikusok, azért volt szuper együtt dolgozni, mert nem kellett a Cultivo alapvetéseit elmagyaráznom, azonnal értették, hogy miről van szó. Tehát akik kicsit is érintettek voltak a Cultivo elindításában, mind nagyon támogattak és egyetértettek velem.
("Cultivo - adjuk a túlórát", f: www.facebook.com)
Van olyan, amit máshogy tettél volna?
Nem bántam meg, de lehet, hogyha az elején jobban hiszek benne, akkor ugyanezekkel az emberekkel, kicsit más üzleti modellben valósíthattuk volna meg az ötletet. Hangsúlyozom, nem bántam meg, de most már látok más utakat is.
„ha megtehetném, hogy azt a pénzt, amit most a Cultivo-ra költünk, hobbiként költsük rá, akkor nem is érdekelne a gazdasági oldala”
Az üzleti modell mégiscsak fontos, nem?
Ez biztos, hogy nem egy klasszikus vállalkozói attitűd - de én most 24 éves Gergőként így gondolkodom – ha megtehetném, hogy azt a pénzt, amit most a Cultivo-ra költünk, hobbiként költsük rá, akkor nem is érdekelne a gazdasági oldala. Nem kérnék pénzt a fogyasztásból, nem érdekelnének a szponzorok, hanem a Cultivo élne tovább a maga közösségi alapjain. A koncepció életképes, mert a logisztikai költségeink nagy részét, a vendéglátás forgalmából fedezni tudjuk, azonban a fejlődéshez ez nem elég. Azt továbbra is fenntartjuk, hogy a Cultivo-nak belépődíj nélkül kell tudnia működni, ezért más utakat keresünk.
Volt valaki, aki olyat mondott, amire nem gondoltál?
Volt, igen. Az egyik ilyen viszajelzés – ami az eredeti elképzelésemmel teljesen szembe ment -, hogy a Cultivózó emberek nem fognak program után bulizni, hanem hazamennek. Én meg kötöttem az ebet a karóhoz, hogy de-de, kell az after party ezerrel. Aztán mindig hazamentek az emberek, nekem meg el kellett fogadnom, hogy az egyik lába az ötletemnek egyszerűen nem működött. Azóta sokat dolgoztunk azon, hogy mégis maradjanak az emberek, és szerencsére ebben most emelkedő tendenciát látunk. Az emberek maradnak beszélgetni.
Mit változtattál az első egy évhez képest?
Nem kommunikálunk DJ-ket. Mostanra már azt is megtanultuk, hogy ne legyünk telhetetlenek, például le kell zárnia jelentkezést egy szám után, mert ha mindenkit beengednénk, az már rontana a bent lévők élményén, van egy telítettségi pont.
Lassan kialakult az együttműködés is Bettivel: feladatok, üzenetek, munkarend.
Segít az, hogy többen vagytok, nem egyedül csinálod?
Igen, tökéletesen kiegészítjük egymást. Vannak feladatok, amiket Betti csinál jobban, van, amit én, de nagyon jól összeértünk.
Inkább az operatívabb részével foglalkozol vagy a nagyobb ívű tervekkel?
Én inkább a kreatív inputot és stratégiát adok, Betti pedig tökéletes projektmenedzserként felel például a médiáért, és az előadók meghívásáért.
„alapvetően megbízom emberekben, sok ötletem nem valósult volna meg, ha harmadik emberek véleménye miatt nem állnék szóba valakivel”
Kiben bízol, ha üzletről van szó?
Bettiben maximálisan, illetve van egy gyerekkori barátom, Kristóf, akivel mindent meg tudok beszélni, legyen szó csajokról, vagy üzletről. De alapvetően megbízom emberekben, sok ötletem nem valósult volna meg, ha harmadik emberek véleménye miatt nem állnék szóba valakivel.
Ott tartotok most, ahol az első nap szerettetek volna?
Azon az úton járunk.
„azt látom, hogy nincs olyan, amit nem lehet elérni”
A kezdés óta mit tanultál magadról és a vállalkozásépítésről?
Sokkal magabiztosabb lettem, azt látom, hogy nincs olyan, amit nem lehet elérni. El kell hinni és sokat kell érte tenni. A vállalkozásépítésről kevesebbet, ezt még most tanulom.
(Devecseri Gergő, fotó: Márk Somay f: www.facebook.com)
Láttál másnál olyat, aminél örültél, hogy jó, hogy ez nem veletek történt?
Olyat láttam, hogy valaki nem értékalapon gondolkodott, hanem kizárólag a pénz volt a lényeg, és ezért az ötlete már nem adta ki magát: lejjebb ment a minőség, nem volt benne tartalom, elfogyott.
„van egy ötleted, akkor legalább addig el kell vinni, amíg látod a megvalósíthatóságot”
Te hoztál olyan rossz döntést, amit jó lett volna megspórolni?
Inkább egy tanulság: ha van egy ötleted, akkor legalább addig el kell vinni, amíg látod a megvalósíthatóságot. Ott derül ki, hogy mi vérzik el és mit lehet továbbvinni.
Vannak példaképeid?
Nincs, de sok ember sok tulajdonságára felnézek. Vannak előttem jó példák, olyanok, akiknek tetszik a munkássága, és ebből sokat tudok tanulni. Ilyen például Donkó Peti, a Player alapítója, de nekem a szüleim is nagyszerű példák.
Mi inspirál?
A beszélgetések, amik elhangzanak egy Cultivon. Pont ezért csináltam meg, hogy ezeket a hatásokat, beszélgetéseket én is megkapjam. Ezen túl a dicséret és az elismerés. Amikor valaki megkeres, hogy van egy ötlete vagy interjút kér, vagy valaki forgatni akar nálunk, ez mind izgalmas és inspirálóan hat rám.
Szerinted a Cultivo egy sikersztori?
Lehet annak mondani, de az biztos, hogy jó úton haladunk felé.
„nekem inkább az a teljesítmény, ha valaki 16 évesen olimpiai bajnok lesz”
Akkor megérte belevágni?
Persze, de azt azért hozzá kell tennem, hogy ez nem egy teljesítmény, hanem egy nagyon jó dolog, ami jókor érkezett jó helyre. Nekem inkább az a teljesítmény, ha valaki 16 évesen olimpiai bajnok lesz.
Buzdítasz másokat arra, hogy vállalkozzanak?
Igen, nekem fontos, hogy a barátaim, vagy ismerőseim is merjenek tenni az ötleteikért, hogy ők is sikeresek legyenek, jól menjen nekik.
Keresed az együttműködést más feltörekvő vállalkozásokkal?
Igen, az egész Cultivo szellemiségében ez benne van, és nekem nagyon tetszik, hogy Budapest most ezt éli meg, pezseg az élet, jó emberek, jó beszélgetések vannak mindenhol.
Mi is ezt látjuk a hello.idea-nál, úgyhogy gyertek el most csütörtökön, április 24-én a startupokkal foglalkozó Cultivora! Találkozzatok velünk és Gergőékkel.
