A Loffice alapító Klementz nővérek, Panni és Kata 2007-ben megszereztek egy lepukkant, üresen álló épületet a Paulay Ede utcában, amit két év kemény munkájával 2009-re Budapest első közösségi irodájává alakították át. Azóta a testvérpár nyitott még három irodát Pesten és egyet az osztrák fővárosban. A családi vállalkozásuk tehát igazi sikertörténet. Anna elmondása szerint azonban ahhoz, hogy ez így is maradjon, sokat kell még a jövőben tenniük.

Milyen egy testvérrel dolgozni? Milyen egy korábban nem ismert üzleti- és iroda modellt behozni Magyarországra? Miért volt irtó gáz a legelső bérlőnek kiállítani egy számlát? És miért jó a munkahelyet közösségi térként és nem falak meg ajtók összességeként szemlélni? Ezekre, és még sok minden másra is válaszol Klementz Anna („Panni”), a Loffice coworking társalapítója.  

1. A cégünk története

Mi szerinted a Loffice?

A Loffice egy közösségi irodákat (is) üzemeltető családi vállalkozás.

Miért pont közösségi irodák, és miért az „is”?

Egyfelől azért, mert a kezdeti céljainknak ez a modell felelt meg a leginkább. Másfelől pedig, fontos megemlíteni, hogy ez csak egy ága annak, amit mi csinálunk. A hosszú távú tervünk ugyanis mindig is az volt – ami mára már szerencsére megvalósult –, hogy olyan közösségi tereket hozzunk létre, ahol vannak a közösségi irodák alapját adó munkaállomások, de vannak kisebb és nagyobb, kvázi klasszikusabb irodahelyiségek, valamint rendezvény- és kiállítóterek is. Ezért a valóságban mi egy több lábon álló családi vállalkozás vagyunk, amit a közösségi gondolat és a fenntarthatóság köt össze.

(Forrás: Loffice)

Honnan jött a Loffice ötlete?

Amikor 2007-ben a véletlennek köszönhetően ráakadtunk a Zeneakadémia lerobbant és elhagyatott kottanyomdájára, szinte azonnal összeállt bennünk, hogy gyönyörűen felújítva, belülről modernizálva és új funkciót adva neki nagyon jól lehetne hasznosítani az egészet. Ez az ötlet aztán kiegészült a mi saját szemléletünkkel (közösségépítési vágy, környezettudatosság) és a külföldi útjaink során látott, általunk követendőnek tartott példák (pl. HUB London) valamilyen formában való átültetésével. És így született meg 2009-ben a Loffice, itt a Paulay Ede utcában.

És az ingatlanozás?

Ez megint csak az első épület felfedezéséből és az abban rejlő rengeteg lehetőség felismeréséből eredt. Korábban ugyanis nem volt tapasztalatunk ezen a területen. A Loffice előtt Kata jogászként végzett és dolgozott, én pedig közgazdásznak és művészettörténésznek tanultam, majd különböző reklámügynökségeknél helyezkedtem el.

(Forrás: Loffice)

Szerinted mitől egyedülálló az, amit csináltok?

Maga a közösségi iroda üzemeltetés Budapesten sem egyedi már, több versenytársunk van. Az viszont, hogy mi voltunk az elsők, illetve, hogy milyen felfogással viseltetünk a munkánk iránt, szerintem itthon egyedülállóvá tesz minket.

Panni szerint ez a felfogás többek között abból áll, hogy a Loffice: 1) nem csak egy szűk célközönséget (pl. kreatív szakemberek) kíván kiszolgálni, hanem a lehető legszélesebb kört, 2) nagyon reprezentatív közeget igyekszik biztosítani bérlői számára, 3) rendkívül környezettudatos és erre ösztönzi bérlőit is, 4) rengeteg járulékos szolgáltatással (pl. networking események szervezése, általános üzleti tanácsadás, állandó recepció működtetése) könnyíti meg a náluk „lakók” életét.  

Nem beszélve arról, hogy a bécsi Loffice megnyitásával újfent elsők lettünk, hiszen a hazai piacról előttünk senki nem nyitott külföldre. Főleg úgy, hogy célunk egyfajta híd-szerep betöltése a két ország között: minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megpróbáljuk segíteni a feltörekvő magyar vállalkozások nyitását Ausztria felé.

Mikortól tekintettetek a Loffice-ra, mint vállalkozásra?

Az elejétől. Az ugyanis, hogy vállalkozni akarunk, egy teljesen tudatos döntés eredményeképpen született: megtaláltuk a régi kottanyomdát, megszületett az alapötlet, és belevágtunk.

Mit gondolt a környezeted erről?

Támogató volt a közvetlen környezetünk. Szüleink, rokonaink, közeli barátaink még a kezdeti lépésekben is aktívan részt vettek. Édesanyánk ráadásul mind a mai napig külső tanácsadónk.

(Forrás: Loffice)

2. A cégünk belülről

Milyen kezdeti nehézségeitek voltak?

Mint minden vállalkozás esetében, nálunk is voltak dolgok, amik nehezebben, és voltak olyanok, amelyek könnyebben mentek. De mindenképpen az elsőbe számít, hogy az induló kommunikációs büdzsénket nekem hála pár hét alatt nullára merítettük. Kiplakátoltam ugyanis a 4-6-os vonalát, meg pár metróaluljárót, és a pénz el is elfogyott. Kész szerencse, hogy ezen keresztül beesett hozzánk egy olyan – egyébként máig velünk lévő – bérlőnk, akin keresztül később újabb ügyfelek találtak meg minket. Ez a „mázli” faktor amúgy máskor is visszaköszönt, mert sokszor megtörtént az, hogy szimpla újságcikkek, vagy esetleg képzőművészeti együttműködések nyomán találtak ránk potenciális ügyfeleink. 

Aztán nehézség volt még maga az indulás is: a kezdő vállalkozó onnan ismerszik meg, hogy az elején mindent maga kénytelen elvégezni a tárgyalásoktól kezdve a takarításig. És persze a ma már relatíve flottul működő belső folyamataink kialakítása sem volt mindig zökkenőmentes.

Volt valami, ami viszont könnyebben ment?

Kezdetben talán az ügyfélszerzés nem ment annyira nehezen. A Paulay Ede szinte a nyitás előtt megtelt. Ez a lendület azonban egy idő után alábbhagyott és rengeteget kellett dolgoznunk, hogy a márkát széles körben ismertté tegyük, és ezzel újabb és újabb ügyfeleket szerezzünk magunknak.

Panni elmesélte, hogy igyekeztek nagyon sok szakmai és kapcsolatépítő rendezvényt szervezni, ami komoly vonzerővel bírhatott az esetleges bérlőik számára: csináltak gerilla marketingre épülő kampányokat, közben folyamatosan építették adatbázisukat, hogy minden potenciális ügyfelüket személyre szabott ajánlatokkal tudják megkeresni. A tudatosság tehát számukra is fontos volt.

Klementz Panni

Kiben bízol meg üzletileg?

Természetesen Katában, a családomban, a barátomban, a barátaimban. Na és persze a kollégáimban! De összességében igaz rám, hogy alapvetően mindenki másnak is megelőlegezem a bizalmat.

Milyen volt, amikor az első bérlő besétált ide?

Szinte hihetetlen volt, nagyon zavarba hozott a helyzet. Elsőre nem is értettem mit keres itt. A számla kiállítás szokatlan volt a folyamat formalitása miatt. Úgy álltam hozzá a Loffice-hoz, hogy létrehoztunk valamit, és inkább baráti alapon akkor most jöjjenek ide emberek dolgozni és alkotni. Furcsa volt a pénzügyi oldala, de nyilván ebbe rövidúton belejöttem, hogy a számla, az adminisztráció, mind ennek az egésznek a része.

Szoktatok válogatni a bérlők között?

Ritkán nem ártana, ha lehetne – nevet. De a viccet félretéve a hazai piac nem teszi lehetővé, hogy bárki válogasson, meg ez a megközelítés amúgy távol is áll tőlünk. Maximum a hosszú távú bérlőink esetében figyelünk arra, vagy számít, hogy a cégével milyen szakmai viszonyt ápolunk.  

Hoztatok korábban olyan rossz döntést, ami veszélyeztette a cégetek?

Ha ismernétek a családomat, akkor ezt a kérdést nem tettétek volna fel – nevet. Rajtam kívül gyakorlatilag mindenki jogász, és akkor ezzel minden elmondtam. A fegyelmezettséget, alaposságot és azt, hogy semmilyen részlet nem kerüli el a figyelmünket, lényegében otthonról hozzuk. Legalább is Kata biztosan - nevet. Úgyhogy, ha voltak is rossz döntéseink, azok sem okoztak ezidáig nagyobb gondot.

Ezek szerint Katával nagyon különböztök?

Igen, de szerencsére pozitív értelemben. És mivel a Loffice mindkettőnknek nagyon fontos, az esetleges nézeteltérések eddig soha sem mentek a vállalkozás, vagy a kettőnk kapcsolatának rovására.

Klementz Kata

Láttatok másnál olyat, amit tudatosan el akartál kerülni?

Inkább olyan esetet említenék, amikor valamit valamilyen formában tudatosan hasznosítani szerettünk volna. Pozitív példákat szívesen követünk az esetlegesen átemelhető jó ötletek, sikeres működési rendszerek miatt. Ezért is vagyunk tagjai például a Coworking Assembly-nek (itt Panni az igazgatótanács tagja – hello.idea), járunk rendszeresen külföldre (nagy kedvencünk a berlini Betahaus) és működünk együtt sok mindenkivel itthon. Ezek ugyanis mind előbbre visznek minket és így a Loffice modellt is.

Ott tartotok most, ahol első nap szerettetek volna?

Az induláskor azt mondtuk Katával, hogy adunk ennek az egésznek 1 évet, és ha láthatóan nem akar működni – amire sajnos volt esély, főleg a válságnak köszönhetőn –, akkor elengedjük. Azok után pedig, miután beindult, eldöntöttük, hogy egy sokkal összetettebb modellt szeretnénk építeni, mint ami bárhol máshol fellelhető. És most ott tartunk, hogy mindkettő célunkat teljesítettük.

Úgyhogy igen, szerintem ott tartunk, ahol szerettünk volna. De ez nem feltétlenül az első naphoz, hanem sokkal inkább az aktuális elvárásainkhoz igazodik.

3. A cégem és Én: A vezető

A kezdés óta mit tanultál magadról és a vállalkozásépítésről?

Az egyik, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy a Loffice ilyen sokra viszi. Aztán azt sem gondoltam volna, hogy valaha vezetőként fogok dolgozni. Ezen kívül pedig hihetetlen az a látókör és tapasztalat (személyes és szakmai egyaránt), amit az elmúlt szűk 5 évben magamra szedtem. Ezek nagy személyes felfedezései és eredményei ennek az időszaknak. A vállalkozásépítésről meg azt tanultam meg, hogy most már tényleg véglegesítenünk kell az üzleti tervünket – nevet.

Milyen vezetőnek gondolod magad: ösztönösen döntőnek vagy előre tervezgetősnek?

A kisebb horderejű kérdésekben ösztönösen döntök, a nagyobbakban komolyabb tervezés után.

4. A cégem és Én: A magánember

Honnan nyersz inspirációt?

Mivel nyitott szemmel járok a világba, ezért szinte bármiből tudok inspirálódni. De talán az elsődleges forrás az az utazás, illetve a jegyzetfüzetem, amibe mindig minden számomra érdekes dolgot, ötletet, érzést felírok, hogy meglegyen későbbre. Ez persze néha másoknak fura, de nekem sokat jelent.

Vannak példaképeid?

Nincs nagybetűs példaképem, vagyis túl sokan vannak, hogy belekezdjek, de az biztos, hogy a barátomra és édesanyámra például nagyon felnézek. Amúgy számomra inkább személyes tettek és teljesítmények vannak, amik lenyűgöznek.

 (Forrás: Loffice)

Szerinted megérte belevágni?

Igen, mindenképpen megérte.

Szerinted a vállalkozásod egy sikersztori?

Nem tudom, lehet. De erre azért nehéz válaszolni, mert szerintem még csak az út elején járunk, és ahhoz, hogy elérjük mindazt, amit szeretnénk, még rengeteget kell dolgoznunk a csapattal.

Félsz amúgy a kudarctól?

A Loffice kudarcától egyáltalán nem félek. Soha nem is féltem, mert az üzleti kérdéseket egyáltalán nem úgy élem meg, hogyha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük, akkor kész, vége a világnak. A személyes kudarcokat viszont jobban megélem, és ezáltal azok sokkal inkább megviselnek.

5. A cégem most és a jövőben

Szeretnétek a jövőben terjeszkedni?

A terjeszkedés pont az a terület, amiben Katával nem értünk teljesen egyet. Számomra például nem cél a nagyon nagyra növés. Kata ellenben úgy van vele, hogy nagyban kell gondolkozni, de abban egyetértünk, hogy folyamatosan fejlődni, terjeszkedni kell.

Keresitek az együttműködést más vállalkozásokkal?

Persze, szerintem a vállalkozásunk sikere is többek között ezen alapszik.

Buzdítanál másokat saját vállalkozás indítására?

Igen, buzdítanék másokat is arra, hogy vállalkozzanak. Ez nem kérdés. Viszont csak olyanokat, akik valóban komoly elhatározással bírnak, mert ez az életforma nem való mindenkinek. És igen, tudom, hogy ezt már mások is elmondták itt nálatok, de ezt akkor is nagyon fontosnak tartom. Egy ilyen helyzetben ugyanis az ember a saját bőrén tapasztal meg mindent, nincs kibúvó és ez sokaknak túl sok lehet.

Ezért én azt mondom, hogy megéri megpróbálni, ám nem mindenáron!

(Forrás: Loffice)

Kövessetek minket és írjatok nekünk, ha tetszenek a hello.idea interjúk!Javasoljatok fiatal válalkozókat, márkákat, ötleteket, akikről szívesen olvasnátok, és mi beszélgetünk velük!