Az Espresso Embassy rövid idő alatt Budapest egyik intézményévé vált. Újhullámos kávézó az Arany János utcában, ahol nap, mint nap a legjobb minőségű alapanyagokból készült kávékkal szolgálja ki vendégeit Várady Tibi, egy jogászból lett kávézótulajdonos és baristacsapata.

Tibi szerint sokakban van egy elvágyódás: akinek elege van a munkájából, arról ábrándozik, hogy megnyitja a saját pékségét vagy kávézóját, vagy vidékre költözik és gazdasága lesz. De a sztorijából kiderül, hogy ez nem olyan egyszerű és nem mindenkinek való, mert „a tehenet is meg kell fejni minden reggel” – mosolyog.

Az Embassy varázsa nem feltétlenül abban áll, hogy ők voltak az első ilyen hely a fővárosban, vagy hogy egyedi arculatot terveztettek a vállalkozásnak, hanem sokkal inkább abban, hogy megőrülnek a jó minőségű kávékért, amit ráadásul imádnak megosztani a hozzájuk betérőkkel reggel, délben és este is.

Szaktudás, elhivatottság, vásárlóközpontú kiszolgálás, ez Várady Tibi és az Embassy története.

1. fejezet: A cégem története

Miről szól az Espresso Embassy?

Az Embassy egy úgynevezett újhullámos kávézó.

„a kávékészítés a főzéshez képest amúgy elég rövid kontaktus; egy perc az egész, ennyi időd van kapcsolatot teremteni és adni valami jót”

Honnan jött az ötlet, hogy megnyisd a saját kávézódat?

Nekem mindig is megvolt az álmom, hogy milyen cuki dolog kávézót nyitni. Nem vagyok ezzel egyedül, szerintem az emberek tekintélyes részének ez már megfordult a fejében: kávét árulsz, bejárnak az emberek, barátkozunk, megvan a sajátos romantikája. Aztán 30 évesen úgy döntöttem, hogy pályát váltok és beiratkoztam egy barista tanfolyamra, és ott rájöttem, hogy ez még annál is sokkal izgalmasabb foglalkozás, mint sejtettem. Eközben, az interneten fedeztem fel az „újhullámos” kávékészítést: kis, független boltok, nagyon jó minőségű kávét készítenek, odafigyelnek arra, hogy honnan érkezik a kávé, szép mintákat öntenek tejhabbal, egymást segítve csinálják a saját kis kávézójukat.

Nagyon szeretem a kiszolgálás részét: az örömöt, amikor elkészítesz egy kávét és odaadod a másiknak. A kávékészítés a főzéshez képest amúgy elég rövid kontaktus. Egy perc az egész, ennyi időd van kapcsolatot teremteni és adni valami jót. Amikor jogász voltam, hosszútávú projektjeim voltak, amitől nehezen szabadult az ember. Ha most kiszolgálom az utolsó vevőmet, felmosunk és bezárunk, akkor tudom, hogy szabad az estém, kellemes érzés, hogy elvégeztem a munkám aznapra.

Egy budai kerthelyiségben két mosolygós, fiatal nővel találkoztunk legutóbb, akik egy almabor kóstolás utáni váratlan ötlettől vezérelve úgy döntöttek: életre keltik hazánk első, kiváló minőségű ciderét, a Czidert. Tölyhi Orsi és Szabó Kata ráadásul mindezt úgy tette, hogy nem törődtek azzal, hogy az ötletüket kezdetben teljes munka mellett kellett megvalósítaniuk, sem pedig azzal, hogy az első osztályú almabornak pár éve Magyarországon még szinte semmilyen előképe nem volt...

A lányok fogták az ötletüket, konyhai kísérletezésbe kezdtek, megjárták a cider egyik őshazájának számító Angliát, rendbe tették a nagymama házát, üzemet létesítettek benne, majd piacra dobták a Czidert. Fesztelenségük, humoruk és almabor iránti lelkesedésük átsegítette őket a bürokrácia nehézségein, és most már tervezhetően gyártják a Fejér megyei almából a Budapest több szórakozóhelyén elérhető cidert.

Nekünk elmesélték, hogy jutottak el Orsi konyhájából a saját logóval ellátott Cziderig.

1. fejezet: A cégünk története

Mi a Czider?

A Czider egy magyar szénsavas almabor márka, ami kizárólag magyar almából, adalékanyag mentesen, palackos érleléssel készül.

(Czider @ Facebook)

Az utóbbi években egy izgalmas tér kezdett kialakulni az Astorián, ami Gerzsenyi Andráshoz, a hello.idea történetének első sorozatvállalkozójához és feleségéhez köthető. A gazdasági válság kirobbanásával szinte párhuzamosan indították el közösen a Cukorka Sweetfabricot, amely az országban egyedüliként készít egyedi megrendelésre különféle cukorkákat, nyalókákat.

A házaspár azonban nem csak a Cukorka üzlet és manufaktúrával, hanem a közelben található „design vegyesbolttal”, az Insituval, valamint a kerület talán legjobb kávéját adó Feketével közösen építget egy új, nyüzsgő hangulatú Múzeum Körutat. Ma tehát három vállalkozásról, egy férjről, egy feleségről, négy gyermekükről, és a lankadatlan vállalkozói vágyról beszélgetünk, mert ez maga András.

1. fejezet: A cégem története

Miről szól a Cukorka Sweetfabric?

A Cukorka az alkotás öröméről, a határtalan kreativitásról, a kihívásról, és néha, de szerencsére tényleg csak néha, amikor hatalmas megrendeléseket teljesítünk, az embert próbáló munkáról szól. Konkrétabban fogalmazva pedig egy olyan hely, ahol kisszériás, kézzel készített cukorkát állítunk elő, jellemzően egyedi megrendelésre.

(Cukorka @ Facebok)

Bárt nyitni Budapesten manapság nem nagy kunszt. Rengeteg hellyel, stílussal, ajánlattal találkozunk. Hogyan lehet ebben a forgatagban egy olyan bárt felépíteni, ami a hazai közönség számára szinte ismeretlenül a világ legjobbjai közé is bekerül?

A Boutiq’ Bár 2012-ben a világ 50 legjobb bárját listázó, 1973 óta működő szakmai lap, az International Drinks gyűjtésébe került be, egyedüli budapestiként.

„A bárban másodpercek és centiméterek számítanak. Amióta megnyitottunk, már ötször átrendeztem a bárt, hogy hatékonyabb legyen.” – mondja Nagy Zoltán, aki nem csak az élethez való pozitív hozzáállásával és hatalmas italkészletével nyűgözött le minket, hanem azzal, ahogy az emberismeretet beleteszi a mindennapi munkájába, mert a bárja igazán erről szól.

Hogyan alakult ki a Boutiq’ Bar gondolata?

Hazajöttem Angliából (ahol több évig bárokban dolgoztam) és gondoltam, hogy beállok egy nagy malomba, egy nagy cégbe, egy egész kicsi porszemnek őrölni, mert már nem akartam a vendéglátásban dolgozni. Szerencsémre azonban a rendszer nem vett be, többek között azért, mert 30 éves voltam, és multicégnél korábban soha életemben nem dolgoztam.

Egy vacsora közben egy srácnak mutattam egy italt, aki azt mondta, hogy iskolát kellene csináljak, mert nagyon jól csinálom. Ez annyira ösztönzött, hogy ettől az ötlettől vezérelve jutottam el Szakál Pálhoz, akivel azóta is együtt dolgozunk. 2008-ban véletlenül jött nekünk ez a hely, itt a Paulayban, és az addig érlelődő bár gondolatát meg tudtuk valósítani.

Pali a tökéletes összerakó, mindig mindent megteremt, én pedig azt viszem tovább. Jól tudunk együtt dolgozni. Övé az adminisztrációs rész, az enyém az operatív, ő ért a számokhoz, én az italhoz, és mindenki megoldja a maga területét.

A be-novative egy internetalapú, az egyéni és kollektív kreativitás kiaknázásán alapuló program, amely lehetőséget teremt nagyvállalatok vezetőinek és munkavállalóiknak arra, hogy együtt ötletelve fejlesszék cégüket és támogassák a szervezet innovációs folyamatát.

A magyar vállalkozás a NASA és a Google által alapított Singularity University közép-kelet európai régióban megrendezett 2012-es nemzetközi innovációs versenyének győztese. A hazai tech cégek közül pedig szinte az egyedüli, amely többször megjárta már a Szilícium-völgyet, és bejárása van a legmenőbb globális szakmai konferenciákra, mint például a TechMatch Europe vagy a Morgan Stanley által szervezett CTO Summit.

Várnagy Priszcilla vízionárius vezető, akitől megtudtuk, hogy az iskolai különcség a későbbiekben nagyon jó dolgokhoz vezethet, hogy milyen női vezetőnek lenni és, hogy a startupoknak a pénzt költeni kell, nem ülni rajta.

Igazi magyar startup sikersztori következik, amit már az egyetemeken is tanítanak.

Miről szól a be-novative?

Nagyvállalatoknak segít abban, hogy munkavállalóikat minél nagyobb számban motiválják arra, hogy osszák meg a vezetőséggel fejlesztési javaslataikat egy 25-30 perces kreatív „játék” keretében, majd ezeket együtt értékelve (lehetséges hatás és megvalósíthatóság szempontjából) találjanak ki új utakat termékeik, szervezetük, vállalatuk fejlesztése számára.

Priszcilla elárulta nekünk, hogy jelenlegi termékük bár elsősorban nagyvállalatokra van szabva, hamarosan indítanak belőle egy közösségi verziót is. Ez lehetőséget teremt majd KKV-k és civil szervezetek számára, hogy egy játékos folyamat keretében olyan ötleteket, potenciált szabadítsanak fel, amelyekről korábban talán nem is gondolták, hogy létezik. Ráadásul ez elérhetővé teszi számukra, hogy a rendszer többi szereplőjével kapcsolatot létesítsenek, egymást segíthessék.

A Cultivo minden hónapban olyan tematizált estére hívja a fiatalokat, ahol izgalmas workshopokat hallgathatnak végig, szabadon inspirálódhatnak és, ahol alap a networking.

Baji Betti és Devecseri Gergő bő egy éve indították el a sorozatot, ami azóta hobbiból vállalkozás lett, a Cultivo pedig egyre népszerűbb a budapesti fiatalok körében. Hogyan lehet egy szakmai workshopot bevinni a Trafiq-ba vagy az Ötkertbe, mi a siker kulcsa, és lehet-e még tovább fejleszteni ezt a koncepciót?

Gergő minden hónapban adja a túlórát, nekünk pedig most egy interjút.

Honnan jött a Cultivo ötlete?

Eredetileg nem is a Cultivo volt az ötlet, hanem egy gyakornoki kapcsolati háló kiépítésén gondolkodtam.

Az egésznek a háttere, hogy elkezdtem a Createam reklámügynökségnél dolgozni, mint rendezvényszervező asszisztens, és ez éppen egy olyan időszakra esett, amikor rengeteg volt a munka, sokat voltunk bent, elöntöttek minket a projektek. Ebben az időben zöldfülű pályakezdőként sokat foglalkoztam a karrier utammal. Azt gondoltam, hogy rajtam kívül még van egy csomó hasonszőrű ember, akiket ez ugyanúgy foglalkoztathat. Szerettem volna velük megismerkedni, szerettem volna velük beszélgetni. Arra gondoltam, hogy jöjjünk össze és bulizzunk. Ez volt a „gyakornok mulató” munkanevű ötletem. Egy csomó emberrel beszélgettem erről és pörögtem rajta, hogyan lehetne megcsinálni. Sokszor azt a visszajelzést kaptam, hogy az, hogy az emberek gyakornokok, még önmagában nem fogja őket összehozni. De én hittem benne, mert ez egy olyan közös életszakasza a fiataloknak, amikor a karreierhez való hozzáállás meghatározó. És ez igenis közös nevező.

Az ötletet végül felvetettem egy csapatépítő hétvégén Pap Csabának, aki rendezvényigazgatóként főnököm és mentorom is volt egyben. Csabi az elejétől fogva támogatta az ötletet és hagyott szárnyalni az kidolgozásban, éppen ezért nagyon sokat köszönhetek neki én is, és a Cultivo is.

„olyan embereket hívunk meg, akik hitelesek, valódi idolok tudnak lenni”

Lévai Balázs egyikünk csoporttársa volt az egyetemen, és már akkor is folyamatosan saját ötletek megvalósításán dolgozott. Ezért nem lepődtünk meg, amikor a Forbes 30 sikeres magyar fiatal 30 alatt válogatásába bekerültek cégtársával, Szabó Domonkossal.

Cégük, az EngAme az elmúlt évek során több száz magyar diákot segített hozzá, hogy megkezdjék külföldi tanulmányaikat: mentorprogramjuk, tanfolyamaik mindenre felkészítenek, ami a sikeres felvételihez és a kinti helytálláshoz szükséges.

Milyen érzés több száz diák jövőjét alakítani és úgy vállalkozónak lenni, hogy még életedben sosem voltál más alkalmazottja? Erről mesél nekünk Balázs.

Miről szól az EngAme?

Valójában mi álmokat segítünk valóra váltani, s közben átadjuk azt az attitűdöt és készséghalmazt, amelyek a magyar közoktatásból egyelőre hiányoznak. Kritikus gondolkodás, prezentációs-, és vitakészségek, társadalmi érzékenység, csapatmunka, s mindezt rögtön angolul. Ha ennél egy fokkal kézzelfoghatóbban szeretnék fogalmazni, azt mondanám, hogy olyan magyar diákoknak segítünk, akik külföldi egyetemen szeretnének tanulni, teljes képzésben. Diákjaink körülbelül 70 százaléka középiskolás, de mivel ismerjük a külföldi képzések teljes palettáját, ezért azoknak is tudunk segíteni, akik mesterre, PhD-re, MBA-re mennének.

Hatalmas felelősség segíteni ennyi fiatalnak, de az EngAme-ben nem néhány teszttel oldják meg a diákok jövőjét. Balázsék abban hisznek, hogy minél több impulzust, valós információt, példát és példaképeket kell biztosítaniuk, hogy a diákok maguk dönthessenek arról, hogy milyen irányban szeretnének továbbtanulni.

"hiszünk benne, hogy minden diákban rejlik valami különleges, és a mi feladatunk az, hogy segítsük ezt a felszínre hozni és a kiteljesedés útján elindítani őket"

Honnan jött az EngAme ötlete?

Egy tipikus vállalkozói ötlettel indult a történet: látsz egy problémát a saját életedben és azt meg akarod oldani, a folytatást már bárki kitalálhatja. Egy egyetemi csoporttársam, Schum Kristóf a középiskola után Amerikában, azon belül is a Harvardon szeretett volna továbbtanulni, s megpróbált segítséget találni a felvételihez. Nagy nehezen sikerült összegyűjtenie az információkat és fel is vették. Egy év után sajnos haza kellett jönnie, ekkor született meg fejében az EngAme ötlete. 

Kristóffal később jó barátok lettünk, és Domonkossal hárman 2010 tavaszán - néhány korábbi közös projekt után - jutottunk arra, hogy az EngAme-et lenne leginkább érdemes elkezdeni komolyan csinálni, így hát belevágtunk.

Tóth Orsi egy Barcelonában élő magyar vállalkozó, aki alapítótársával, Ereid Gjergji-vel közösen létrehozta a Drungli-t, a világ talán leggyorsabb, de egész biztosan legspontánabb repülőjárat keresőjét. Ötletük azokat az embereket szolgálja, akiknek szinte mindegy, hova, csak azonnal utazhassanak.

„Gyakori hozzáállás mostanában a vállalkozást indítók között, miszerint elég egy jó ötlet, a befektető ad pénzt, az ötletük így megvalósul, majd nagyra nőnek, tőzsdére lépnek, esetleg eladják a céget és varázsütésre jó sok pénzük lesz. De ez ennél sokkal árnyaltabb. Egy befektető sem ad neked pénzt puszira! Sőt, megkockáztatom, hogy nem is kell minden cégnek Twitter méretűre nőnie.”

Adventure generator for spontaneous people? Mit jelent ez és hogyan működik a Drungli? Orsi elmeséli.

Miről szól a Drungli?

A Drungli (egyelőre) egy repülőjárat keresőszolgáltatás, ami a felhasználók spontaneitására alapoz. Ha rögtön akarsz utazni, nálunk megtalálod, hogy hova tudsz a legolcsóbban menni.

Honnan jött az ötlet?

Az alapötlet nem az enyém, azt jó barátom és alapítótársam, az albán származású Ereid Gjergji találta ki. Ő korábban a Közel-Keleten dolgozott, így csak néha jött haza, és nagyon zavarta, hogyha onnan tovább akart menni valahova pihenni, akkor túl sok energiát emésztett fel egy útnak a megtervezése. Sok idő, amíg kitalálod, sok idő, amíg kikeresed és vannak olyan helyzetek, amikor ezt nem szeretnéd végigcsinálni, hanem egyszerű és gyors megoldást akarsz. 

Emiatt fogalmazódott meg benne a gondolat egy olyan felületről, amellyel gyorsan, minden vesződség nélkül lehet utazási célt találni. Az én hátterem pedig hasznos volt a megvalósításhoz: évekig reklámügynökségeknél dolgoztam, ami megtanított a célcsoport fókuszú gondolkodásra, márkaépítési és kommunikációs alapokra, majd barátokkal alapítottunk egy online kommunikációs ügynökséget, ahol felhasználóbarátságról, IT projektmenedzsmentről tanultam, és világossá vált, milyen végtelenül érdekes az internet. Számomra a felhasználhatóság azóta az egyik legfontosabb kritérium.

Hogy talál manapság jó designert az ember? És hogy találnak a designerek maguknak munkát? Behance, személyes ajánlás vagy pályázati rendszer? Ezek a kérdések nem új keletűek, mégis mindig új válaszok születnek rájuk. Szöllősi Gergő például egy olyan keretrendszert, a KreaNod nevű website-ot talált ki, amely ezeket mind ötvözi, és közösségi alapokra helyezi. Több jelenleg is aktív pályázat és 4 millió kiosztott munkadíj jelzi, hogy az ötlet működik.

Gergő történetét már sok helyen megírták, mivel a kommunikációs szakmában dolgozik, ez számára természetes. Nekünk ezért inkább az örök elégedetlenségéről mesélt és a vállalkozás kevésbé örömteli oldaláról. „Mindig megkapom, hogy miért gondolom azt, hogy egy olyan ember fogja jól csinálni, aki nem designer szakember. Én meg azt mondom, hogy pont ezért működik.” – Gergő története következik.

Miről szól pontosan a KreaNod?

A KreaNod egy kreatív közösségi toborzó oldal, ahol a megrendelők pályázatot indíthatnak kreatívok számára, hogy aztán a legjobb ötletet díjazzák, megvegyék.

Gergő tehát alapvetőn platformot ad ahhoz, hogy a megbízók és a tervezők találkozzanak. A kreatívoknak ez munkát jelent, mert bármelyik feladatra beadhatnak munkát, a megbízóknak pedig egyszerűbbé teszi a kiválasztást. A rendszer hozzáadott értéke az egyéni portfóliós és visszajelző (minősítési) rendszer, aminek köszönhetően a platformon jelen lévő kreatívok közül a pályázatok (kreatív briefek) számának növekedésével egyre inkább kirajzolódik, hogy ki és milyen színvonalú munkákat készít. Ez segíti a minőségi munkát készítő designerek kiválasztását és objektívvé teszi a pályázatok megítélését.

Úgy láttam, hogy a megrendelők és a kreatívok egymásra találása rendkívül nehezen működik. Ráadásul nincsen a piacon olyan felület, ahol átláthatóan és igazságosan lehet munkákat kiválasztani. Miután én magam is kapcsolatba kerültem ezzel a szakmával, és mivel van vállalkozói vénám, meg akartam oldani ezt a problémát.

„engem nem érdekel, hogy egy kreatívnak milyen szakmai múltja van, csak az számít, hogy mit tesz le az asztalra ott és akkor, amikor pályázik”

Mi az ötleted és hogyan jutott eszedbe?

2009 nyarán el akartam menni egy reklámügynökséghez gyakornokoskodni, de az utolsó pillanatban szerencsétlen fordulatot vettek a dolgok, úgyhogy lett két szabad hónapom. Munka híján így elkezdtem ötletelni, hogy ha nem is dolgozom egy ügynökségnél, de hogyan hozhatnék létre egy olyan platformot, ahol magam is megmutathatnám, mit tudok. Láttam már ilyen rendszert és azt gondoltam, tudnám jobban csinálni, ezért elkezdem dolgozni rajta. Akkor találtam ki nagy vonalakban, hogy mit is szeretnék.

Bognár Dániellel, Szirtes Marcellel és Szesztay Péterrel nem könnyű időpontot egyeztetni. Hárman vannak, így a beszélgetésünkhöz öt ember életét kellett összehangolnunk. Ráadásul, amikor készültünk az interjúra, számunkra kihívást jelentett, hogy egyszerre három interjúalanyt kezeljünk: kinek melyik kérdést tegyük fel, hogyan fogadjuk be a rengeteg információt. De ahogy a srácok leültek velünk szembe világosság vált, hogy a MiniBrake-s fiúk között teljes az összhang, adják magukat a válaszok, egy történethez tartoznak.

A startup inkubátorból kinőtt MiniBrake több pitchen is szerepelt korábban, így a srácok rutinos válaszokat adtak a kérdéseinkre és az, hogy a termék fejlesztése egyelőre csak a prototípus fázisban tart, kicsit sem vetette vissza a lelkesedésüket. „Ha visszanyal a fagyi, és nem lesz sikeres a cég, állok elébe, utaztunk egy jót!” - mondja Dani. Nézzük kik állnak e mögött a történet mögött.

Miről szól a cégetek?

A MiniBrake egy gyerekbiciklire szerelhető távfék, amivel a szülők képesek távolról megállítani a kerékpárt, ezzel minden körülmények között irányítás alatt tudva gyermeküket. Ha a tágabb értelmezést nézzük, mi biztonságérzetet adunk a szülőknek! – foglalja össze Peti.

„ez elsőre egyszerűnek tűnhet, mert az ötletet kaptuk; de onnantól kezdve mindent nekünk kellett felépíteni, megvalósítani”

Mi az ötletetek?

Ez a kérdés vicces közjátékkal indult, hiszen ahogyan talán mindenki másnak, úgy elsőre nekünk is nehezen állt össze, hogy huszonéves fiatalok miért pont gyermekbiztonsággal kezdenek el foglalkozni. Elnézve ugyanis a srácokat nem úgy tűnik, hogy saját apai félelmeikből merítették az ötletet a gyermekbiciklire szerelhető távirányítású fékhez. A fiúk persze vették a poént, és elmesélték a kezdeteket.

A fék ötlete ennél pragmatikusabban érkezett – tudtuk meg Petitől. Egy úgynevezett vállalakozás keltetőben találkoztunk az alapötlettel. Egy ilyen helyen rengeteg ötlet van, mind kidolgozásra vár. Nekünk ez volt a legszimpatikusabb, láttuk benne a jövőt, gondolkodtunk róla és megvalósíthatósági irányokat írtunk hozzá, így lett a miénk.

A keltetőbe amúgy külön-külön mentünk, függetlenül attól, hogy régóta barátok vagyunk – vette át a szót Dani – és az ottani vállalkozásfejlesztő cég, a Vállalkozzunk.hu volt az, amely csapattá gyúrt össze minket.

A Vállalkozzunk.hu egy professzionális vállalkozásfejlesztő cég, amely startupokat indít el „nulláról”. Üzleti ötleteket szűrnek több körben, amik közül végül befektetők választják ki a legjobbakat. Emellett csapatokat alakítanak ki egymást (szakmailag és személyiségben) kiegészítő egyénekből, majd folyamatosan támogatják és nyomon követik a startupok indulását és fejlődését.