Az Espresso Embassy rövid idő alatt Budapest egyik intézményévé vált. Újhullámos kávézó az Arany János utcában, ahol nap, mint nap a legjobb minőségű alapanyagokból készült kávékkal szolgálja ki vendégeit Várady Tibi, egy jogászból lett kávézótulajdonos és baristacsapata.
Tibi szerint sokakban van egy elvágyódás: akinek elege van a munkájából, arról ábrándozik, hogy megnyitja a saját pékségét vagy kávézóját, vagy vidékre költözik és gazdasága lesz. De a sztorijából kiderül, hogy ez nem olyan egyszerű és nem mindenkinek való, mert „a tehenet is meg kell fejni minden reggel” – mosolyog.
Az Embassy varázsa nem feltétlenül abban áll, hogy ők voltak az első ilyen hely a fővárosban, vagy hogy egyedi arculatot terveztettek a vállalkozásnak, hanem sokkal inkább abban, hogy megőrülnek a jó minőségű kávékért, amit ráadásul imádnak megosztani a hozzájuk betérőkkel reggel, délben és este is.
Szaktudás, elhivatottság, vásárlóközpontú kiszolgálás, ez Várady Tibi és az Embassy története.
1. fejezet: A cégem története
Miről szól az Espresso Embassy?
Az Embassy egy úgynevezett újhullámos kávézó.
„a kávékészítés a főzéshez képest amúgy elég rövid kontaktus; egy perc az egész, ennyi időd van kapcsolatot teremteni és adni valami jót”
Honnan jött az ötlet, hogy megnyisd a saját kávézódat?
Nekem mindig is megvolt az álmom, hogy milyen cuki dolog kávézót nyitni. Nem vagyok ezzel egyedül, szerintem az emberek tekintélyes részének ez már megfordult a fejében: kávét árulsz, bejárnak az emberek, barátkozunk, megvan a sajátos romantikája. Aztán 30 évesen úgy döntöttem, hogy pályát váltok és beiratkoztam egy barista tanfolyamra, és ott rájöttem, hogy ez még annál is sokkal izgalmasabb foglalkozás, mint sejtettem. Eközben, az interneten fedeztem fel az „újhullámos” kávékészítést: kis, független boltok, nagyon jó minőségű kávét készítenek, odafigyelnek arra, hogy honnan érkezik a kávé, szép mintákat öntenek tejhabbal, egymást segítve csinálják a saját kis kávézójukat.
Nagyon szeretem a kiszolgálás részét: az örömöt, amikor elkészítesz egy kávét és odaadod a másiknak. A kávékészítés a főzéshez képest amúgy elég rövid kontaktus. Egy perc az egész, ennyi időd van kapcsolatot teremteni és adni valami jót. Amikor jogász voltam, hosszútávú projektjeim voltak, amitől nehezen szabadult az ember. Ha most kiszolgálom az utolsó vevőmet, felmosunk és bezárunk, akkor tudom, hogy szabad az estém, kellemes érzés, hogy elvégeztem a munkám aznapra.